Hét meg a vége

Tyűha, jól lemaradtam. Igaz, múlt héten nem is voltunk sok helyen. A délutáni Herbert Park-özön megmaradt, de délelőttönként ovi után húztunk haza Palikával.

Pénteken az Airfield Farm-on jártunk, ami jó volt, jó volt, de nem volt frenetikus élmény. A kis beltéri játszóház-szerűség szuper volt, de azért nem túl jó úgy mókázni, hogy Palkó közben végig a kezemben van... Ezen a napon amúgy Peti kifejezetten fárasztó volt: mindent leejtett, mindent eltört, minden szempontból erőszakoskodott és hangoskodott, zajongott, rosszalkodott, ellenkezett. Vannak ilyen napjai, persze kinek nincsenek, de rég volt már ilyen, elszoktam tőle, hogy reggel 10-kor arra vágyjak, hogy legyen már este, mert megőrjit... A farmon amúgy bodzát is szedtünk, amint hazaértünk, meg is csináltam, mert alig vártam, hogy bodzalét ihassunk. Ehhez képest én balga 3 napig hagytam állni a cuccost és bepenészedett... Majdnem sirtam, most komolyan, hát hogy tehetett ilyet? Mindenesetre erre számithattam volna, nem is tudom, hogy képzeltem, hogy egy ilyen béna napon szedett bodzából fogok valami finomat kihozni.  

Szombaton délelőtt néptáncon voltunk, ami jó is lehetett volna, de nem volt, mert Peti nem igazán volt együttműködő ezúttal. Marhult, szaladgált, izzadt, fel volt pörögve, abszolút nem követte a lépéseket. Délután elvittem a Riverfest-re, ami megint csak csalódás volt, mert nagyon picike helyen rendezték és milliónyian voltak. Három gyerekeknek való körhinta volt (tulajdonképp ezért mentünk), ezek közül kettőre felülhetett az Úr, majd hazafelé egy fagyit is kapott, mert legalább 50 fok volt, gondoltam megérdemli, ha már ilyen gáz helyre elrángattam, ahelyett, hogy valami jó kis játszón múlattuk volna az időt. (Oké, jót akartam, de akkor is.) Mivel hamar végeztünk, nem haza mentünk, hanem a Herbert Park-ba, mert AV ott sétált Palikával. Mig én megetettem a már éhes dedet, Peti focizott, frizbizett az apjával, jó kis zárása volt ez a napnak, kimondhatom, hogy tök boldogok voltunk, na.

Vasárnap délelőtt Hosszú Csúzdáztunk, ami jó volt, bár eléggé lehűlt az idő, igy kissé aggódva cipelgettem Palkót a játékok között, nehogy megfázzon, mert akkor nekünk végünk, mint a botnak. Délután nem voltunk sehol, nem is értem, hogyhogy, nagyon rég volt már ilyen, hogy itthon töltöttük a hétvége egy fél napját. Este megjött Anyu (hurráhurrá) és mivel 19.15-kor szállt le a gépe, Peti még megvárhatta, mig hazaér, aminek mindketten szivet melengetően örültek. Bár volt egy-két döccenő és egyik napunk sem volt tankönyvi, egész jó hétvégénk volt megint, a hetünk pedig abszolút átlagosan telt, semmi extra, tényleg.