Még mindig régen

Keddnél hagytam abba. Délelőtt beugrottam a Supervalu-ba (vásárlás az élet ójeee), miután leadtam Petit az oviban, majd mikor hazahoztam, AV elé mentem a Céghez, mert amig Anyu itt volt, kedden és csütörtökön csak fél napokat dolgozott. (Nem azért, mert Anyu itt volt, hanem mert ezt javasolta neki az orvos.) Sajnos esett az eső, pontosabban csöpögött, igy csak őgyelegtünk Dun Laoighaire-ben, céltalanul. Kicsit mászkáltunk a pier-nél, de beijedtünk a felhőktől, bementünk a plázába, a Tiger-be, de nem találtunk semmi jót (kivéve egy tokot a fényképezőgépemnek), sétáltunk a főutcán, hátha lesz ott egy kis kávézó, beugrottunk ide-oda nézelődni, de semmit sem vettünk ám, mert nem is kerestünk semmit, sehová sem ültünk be, mert az egyetlen hely, ami nézett ki valahogy, tömve volt. (Jellemző: amint kifordultunk, hogy eh, nincs asztalka, két ir belépett, mondván eh, it is not packed hahaha.) Végül hogy emlékezetesebb legyen ez a langyos kis délután, a Costa Cafe-nál maradtunk, mert bár nem szeretjük az ilyen helyeket, legalább volt hely benn. Mikor hazaértünk, Anyu épp sétálni vitte Palikát, úgyhogy csatlakoztam, bár semmi kedvem sem volt, de sajnáltam szegényt. Az eső természetesen ismét nekikezdett, igy rövidre zártuk a sétát: Anyu a ház előtt az eresz alatt tologatta a babakocsit, én meg feljöttem bundás kenyeret csinálni. Este vigaszdijként kivittem Anyut a Poolbegre és azt hiszem innentől kezdve minden este kinn buliztunk valahol a tenger mellett.
Szerdán délelőtt a Stillorgan Shopping Centre-ben kezdtem: Tesco, Dealz, Dunnes. Délután Petivel a Merrion Square-en jártunk, Anyu pedig elvitte Paját a Herbert Parkba sétálni. Rég jártunk a Merrionon, főleg gyalog, igy bár a játszótér még nincs kész (felújitják teljesen) jókat marhultunk Petivel, legurult a dombról, bicajozott ezerrel és dumált-dumált-dumált. Este a változatosság kedvéért AV-t vittem ki a Poolbeghez, hát ezért nem tudtam én az eseményeket dokumentálni kérem, folyton úton voltunk.
Csütörtökön délelőtt mivel kifogytunk az ásványvizből, beugrottam a Tesco-ba, majd mivel Peti úgysem alszik már jó ideje délután, úgy döntöttünk, a kedvében járunk kicsit, igy AV szabad félnapján elvittük Bray-be fagyizni meg vidámparkozni kicsit. A parton ülve készült rólam egy kép, amin háttal vagyok, hááát, borzalom, fogyni kéne, fogyni kéne, úgy nézek ki, mint egy ténsasszony, borzalom, mondom én, borzalom. No mindegy, a lényeg, hogy Peti élvezte a soron kivüli kiruccanást, mindenre felült, amit a kis vidámpark kinált.

Pénteken nagy nap volt: bementünk a Céghez. Peti hetek óta ezt várta, csórikám, készittetett egy táblázatot is, amin követte, hányat alszik még... Jót marhultunk benn: billiárdozott, minigolfozott, kinéztünk a 11.-ről, felült a leprechaun székekre és persze ebédeltünk. (Itt volt némi konfliktus, mert úgy evett, mint egy disznó, amikor végeztünk, nagyjából egy tonna rizs maradt az asztal alatt és az almalét is kiöntötte, ehhh.) Délután Palikával és Anyuval (meg persze Pipivel) nosztalgiából elmentünk a Ringsend Parkba. Mióta ilyen posh környéken lakunk, mint Ballsbridge, még szembetűnőbb, milyen lepukkant a Ringsend: a játszó teli volt szeméttel, a csúszdák össze voltak festékezve - hát igen, sajnos a mély nép itt sem különb, mint otthon. (Mondjuk az is igaz, hogy bár a mosott ruhák kinn száradtak a házak között és a kutyák kinn ugattak az erkélyeken, senki sem kötött belénk...) Este AV-vel elugrottunk a Cornelscourt-ba, a Dunnes-be és bevásároltunk, mondván a hétvégét ne töltsük már ilyen földi kötelezettségekkel...
Szombaton délelőtt Anyuval és Petivel a St Anne's Parkban jártunk. Kifogtuk a kisvonatot, ami nagyon vicces volt és végülis 2,5 euró / fő áron körbe vitt a rózsakert és a játszótér körül. Vonatozás után hintáztunk kicsit, majd mivel Dollymount közel volt, kiugrottunk oda is, mert tudom, hogy Anyu mániája a tenger és otthon ugye nem jut hozzá... Ebéd után AV-vel elautóztunk az Irishtown Nature Reserve-ig, pontosabban Sandymount-ig és onnan elsétáltunk a Poolbegig. Jó kis lóduló volt, másfél órás séta oda-vissza, de legalább úgy éreztük sportolunk valamit haha. Mikor hazaértünk, kivittük Petit a Herbert-be, mert megigértük neki, hogy hamarosan leszereljük a pótkerekeket a cangájáról és felnőttként is bicajozhat. Hát mit nem mondjak, amint lekerültek a pótkerekek, ő bicajozott. Igy. Mindenféle sallang nélkül. Kezdetben lökésből indult: AV meglökte, ő tekert és haladt-haladt-haladt, majd öt perc múlva megtanulta, hogy kell egyedül is nekilendülni és azóta Tud Bicajozni. Nagyon menő szerintem. Este, mivel már untam Poolbeget, a Seapoint-hoz vittem Anyut tengerezni, igen, negyedszer ültem autóba, nem is értem, hogy nem estem össze a fáradtságtól.

Vasárnap délelőtt AV, Pepi meg én elmentünk a Cabinteely játszótérre, mert rég jártunk ott és szerettem volna, ha homokozik kicsit és alig van olyan játszó, ahol van homok... Teljesült a vágyam: Petit alig lehetett kirángatni a homokozóból, idén talán először érte homok becses kis kezeit, igy újdonság volt neki a dolog, alig akart kiégni a homok-reléje. Délután mivel nagyon álmos voltam, itthon maradtunk és aludtam, majd 5 körül elmentünk azért a Belgrave Square-re játszózni Petivel. Itt sajnos a Kis Disznó állásból (!) eldőlt a bicajjal (miután végigtekerte az egészet hiba nélkül, eh) és jól lehorzsolta a könyökét. Életében először lett sebikéje haha, sirt is veszettül szegény. (Mára már nem is látszik semmi.) Este AV-val is elmentünk a Seapoint-hoz, mint Anyuval szombat este, jó volt, imádtam ezeket a naplementéket, hiányzik is most, hogy nem mehetünk...

És akkor akinek köszönhető ez a nagy móka-kacagás-szabadság: