A keddünk és némi egyéb

Ma jobb napunk volt eddig, voltunk megint Seapointnál és nem esett (haha), sőt a liftet sem szerelték. Palika ma nagyon furcsán alszik: reggel fél 7-kor kelt (ez nem furcsa), viszont 3/4 8-kor elaludt fél 9-ig, úgyhogy kicsit paráztam, hogy majd az ovi felé sir, de nem, egész jól kibirta, végig bazsalygott hátul Petivel. Ovi után a Supervalu-ban vásároltunk, miután kiderült, hogy a Mothercare nem cseréli vissza a vasárnap vett inget, ami kicsi lett Pajára természetesen (azóta irtam nekik, hogy ezt mégis hogy, azért, mert sale item valami, azért illene kicserélni, ha kicsi, nem pénzt akartam vissza, vettem volna mást helyette - reagáltak is, hogy igazam van, szóval eh, vihetem vissza megint). A Supervalu-t azért szeretem, mert mindig vannak leárazott félkész ételek (ennyi az örömem, mit tegyek) és igy hetente 1-2x nem kell főzni, mégsem költök egy vagyont és mégsem szart eszem. (Ezek jó minőségű, nem mikróban megmelegitendő ócskaságok, hanem normál kaják leárazva 2-3 euróra.) No szóval vásárlás után Palika a hazautat is szépen birta, bár kicsit azért nyikorgott, hogy tudjuk, hogy róla van szó, majd miután itthon megetettem, 11-kor megint aludt 45 percet. Megint aggódtam, hogy amikor megyünk Petiért majd sir a kocsiban, de nem, megint kibirta, sőt, a Seapoint-os mókát is egész jól tűrte, igaz, párszor majdnem kificergett a kezemből, de vasmarokkal tartottam. Hazafelé elaludt a kocsiban 2 felé, mikor hazaértünk felébredt fél 3-kor és 4-kor megint elálmosodott és elszunnyadt és ugyan negyed órára felkelt az előbb, most megint alszik - feltételezem 3/4 6-ig. Szerencsétlen amúgy nagyon kivan: izzad, mint a ló, ragad, tapad, melege van. Éjjel egy szál bodyban aludt, hihetetlen, ilyen sem volt még. Kinn 24-25 fok van, de nyúlós, fülledt meleg, lépsz kettőt és rádtapad a ruha, kizökkent az idő, nagyon furcsa. (Ilyenkor mindig eszembe jut Szingapúr, ahol 90% feletti a páratartalom és bőven 30 fok felett van a hőmérséklet - no most ott ki tud élni!? Mikor kiszálltunk a gépből anno (nem mentünk ki az utcára, csak a légkondis reptéren mentünk át az egyik kaputól a másikig), nem tudtam abbahagyni a hisztit a forróságtól és meggyőződésem volt, hogy nem működik a légkondi, egészen addig, mig AV megjött vörös fejjel és közölte, hogy jaj, de jó hűvös van ezen a reptéren, az utcán meg lehet halni - hát te jó isten, mi lehetett ott kinn?) Este jön a Nagyi egyébként, kiváncsi leszek, mi lesz, ezúttal nem segiteni jön, hanem nyaralni, mert most lesz 60 éves - remélem azért néha rá tudjuk majd lőcsölni a gyerekeket, elvégre itt lesz augusztus 7-ig.
És akkor egy döbbenet a végére: Anyu tegnap mesélte, hogy az egyik gimis évfolyamtársamnak patkóbél-gyomor- és vastagbélrákja van. 34 évesen bakker. Miért vannak ilyen dolgok a világon? Hogy hihet valaki Istenben ilyeneket hallva?
Ja, meg még egy eszembe jutott: Anyu szerint a sógornőm "beteg", mert mióta megszületett Sebi, nem volt sehol. Se boltban, se fagyizni, se sehol. Teljesen megszállottan gyerekezik, folyton méricskéli, egész nap cicin lóg a kisfiú, nem főz, nem takarit, sem csinál semmit, ami nem Sebivel kapcsolatos. Anyu ezt úgy közölte, hogy én sem vagyok normális a lótifuti stilusommal (nem érti, még mindig nem érti, hogy én igy élek túl, különben már rég megőrültem volna a bezártságtól), de hogy Réka sem kerek ezzel, hogy csak Sebivel foglalkozik hónapok óta, az is biztos. Nem tudom. Lehet, hogy depressziós? A képeken elég fura, az biztos, de alapból nagyon fura (eleve matektanár... ennyi... bocs Ági, tudom, hasonló téren mozogsz), nem ismerem annyira, hogy meg tudjam itélni, normálisan viselkedik-e vagy problémái vannak... Hjaj, nehéz ez.