Fagyasszatok le!

Eh, szétcsesz az ideg. Nem értem, mi vett rá, hogy még egyszer nekimenjünk a babázásnak. Elsőre is utáltam, nem tudom, honnan vettem, hogy másodszorra élvezni fogom vagy legalábbis könnyedén elviselni. A mai napunk eddig egy darab szar volt, kezdve azzal, hogy tegnap este Pali 9-kor elaludt, majd kelt negyed 11-kor és negyed 12-kor is, igy éjfél volt, mire ágyba kerültem. Aludtam 3,5 órát, hurrá, amikor is újra felébresztett, evett, letettem, majd 45 perc múlva szirénázott, ergo 5 óra volt, mire újra elaludtam. 3/4 7-kor pedig természetesen kezdte a napot. A szokásosan fos éjszaka után, miután leadtuk Petit az oviban, elmentünk a Lidl-be, vásároltunk (kézben vittem, mi más), majd hazafelé elaludt, én téptem, mint a hülye, hogy meg tudjak reggelizni, mire felébred - aha, lószart, amint felértünk a lakásba felkelt, kemény 20 perces alvás után. Próbáltam főzni, reggelizni, de amint letettem a kezemből, visitott és tekergett, mint a disznó. (AV az agyamra megy azzal, hogy én vagyok a hülye, miért nem eszem, ha fenn van Paja, no vajon miért, talán azért mert gyűlölök orditásban enni? Legalább lenne egy hangszigetelt szobánk, eskü betenném oda, cseppet sem aggasztana, hogy sir, de igy, hogy hallom, megbolondit.) No szóval a délelőttöt végigsirta, közben én főztem egy tojáslevest és Petinek főztem ki némi tésztát, majd fél 1-kor elindultunk az oviba. Az odaúton elaludt, nem kelt fel, mikor Peti beszállt mellé, hurrá, elautóztunk hát a Seapoint-hoz, mert bár borult volt az ég, de fülledt meleg volt és gondoltam legyen Petinek egy jó napja, pancsoljunk kicsit. Amint leértünk a partra, Palika annak rendje és módja szerint felébredt (hát persze, letelt a 45 perc), bevetettük hát magunkat a vizbe, de öt perc sem telt el, elkezdett csöpögni az eső. Először nem vettük komolyan, reméltük, hogy eláll, de mikor még öt perc múlva is erőteljesen szemerkélt, hazaindultunk. Félúton jártunk, mikor száz ágra kisütött a nap. Ó, szuper. (Palika persze nem aludt el hazafelé, de mondjuk ezt nem is bántam.) Azért volt ez bosszantó, mert több dolog együttállása kell ahhoz, hogy tudjunk tengerezni, a mai nap dagály időpont és meleg szempontjából tökéletes lett volna és tessék, mégsem tudtuk kiélvezni 10 percnyi esőcsöpögés miatt. Hazaérve folytatódtak a kellemetlenségek - a liftre ki volt irva, hogy nem működik. Mikor felszerencsétlenkedtem a babakocsit hordozóstól a negyedikre, megláttam a liftszerelő faszit, rákérdeztem, hogy ugyan mondja már meg, hogy ez tervezett javitás volt-e ez vagy egyszerűen beszart a lift véletlenül, mert ha az előbbi, akkor mondjuk megérdemeltünk volna egy előre figyelmeztetést és akkor mondjuk rohantunk volna haza ovi után, hogy még felérjünk; de akkora szerencsétlen volt a fickó, hogy nem értette, mit mondok, csak annyit tudott hajtogatni, hogy mindjárt kész, mindjárt kész. (Nesze neked ne indulj külföldre dolgozni nyelvtudás nélkül... Ez a faszi például kettőt nem tudott szólni, áááááá.) No szóval végre bejutottunk a lakásba, gondoltam gyorsan együnk, mig Palika csöndben van - aha, amint levettem a cipőmet éktelen orditásba kezdett és konkrétan két órán keresztül nem maradt egy percre sem csendben, ha letettem, úgyhogy 4-kor megelégeltem a dolgot és ledobtam az ágyába, mondván nincs az az isten, hogy én még egy percig cipelem. (Igen, reggel 3/4 7 óta egyszer 20, egyszer meg 45 percet aludt 4-ig.) Most alszik, de már ficereg, nyakamat rá, hogy legkésőbb húsz perc múlva újra fenn van és folytatódik az őrület - nem akarom én ezt csinálni, utálom ezt, nem lehetne, hogy hibernálom magam és két év múlva felébredek?

És akkor folyton a fejemben jár, hogy tegnap este ránéztem egy ismerősöm blogjára, akinek három hónapos a gyereke és majdnem összetörtem a laptopot, mert olyasmiket olvastam, hogy "jaj, nagyon rendes gyerek Andriska, képes egy órán keresztül eljátszogatni a játszószőnyegén" meg "éjszaka maximum kétszer kel és este 8-tól reggel 8-ig nyomja". Bazmeg. Hát ha nekem ilyen egyszerű dolgom lenne, már rég megváltottam volna a világot, komolyan. És ez a lány cseppet sem kevésbé zsizsegős, mint én, mondhatni totál idegbeteg, még úgy is, hogy Andriska úgy nő mellette, mint a fű. Mikor múltkor összefutottunk, a beszélgetésünk alatti fél órát a gyerek a babakocsiban töltötte totál kussban, nézett ki a fejéből és egy büdös szót nem szólt, nem nyekergett, nem rugdosott, semmi, feküdt és nézegetett, szevasz; ő meg teljesen kivolt, hogy jajj, hát nagyon nehéz ez a csecsemőkor, igy, úgy, hű, de fárasztó. Fárasztó?! Ilyen gyerek mellett fárasztó?! Eh, tököm kivan.