Aprók

• Ami még van, hogy ez a mai délelőtt fájóan eszembe juttatta, milyen volt Petivel az élet, mikor kicsi volt. Pont ilyen, mint most Palival. Csak mig Palikára néha jön rá ilyen bolondóra, hogy kézben is sir, Peti mindig ilyen volt. Hogy képtelenség volt vele vásárolni. Hogy minden napunk merő stressz, érthetetlen feszengés, sirás volt. Oké, Palkó sem egy csendes darab, de azért ég és föld a két gyerek. Lehet tiltakozni, de Peti igazi fussy baby volt és ezt most látom bizonyitva, Palika után, mert ő nem az. Persze, tényleg, sok rossz napja van neki is, nincs el öt percig sem egyedül, állandó figyelmet igényel ő is (nem úgy mint Andriska, az ismerős baba, aki "fél órákat, órákat is eljátszik a pihenőszékében" HAHAHAHA) - de valahogy akkor is más a két gyerek természete... 
• Aztán azon gondolkoztam a napokban, hogy mit fogok mondani majd, ha meginterjúvolnak, mint a hires énekes anyukáját... Elmesélem majd, hogy igen, igen, a Nagy Sztár nagyjából két éves kora óta folyamatosan énekelgetett, mindig; ha megkérdeztük, mi akar lenni, egy-két furcsa dolog után (pl székadó hehe) mindig azt mondta, hogy énekes és nem, furcsa módon én soha nem dúdoltam neki, nem énekelgettem, mert nincs túl nagy zenei érdeklődésem, úgyhogy tőlem biztosan nem örökölt semmilyen muzsikusi vénát...     
• És még egy vicces: a hétvége óta Peti újra rákattant a wii-re, most éppen bowlingozik ezerrel. Reggel játszottak az apjával és amikor AV megakadt, nem jutott tovább az istennek sem, átadta Petinek a távirányitót és hopp - ő könnyedén továbbjutott neki... Azért az komoly, ha egy négy éves gyerek bármiben ügyesebb, mint a szülei. 
• Végül két kép:

Szökésben

A divatdiktátor - itt még flip-flop nélkül