Oldalak

2014. augusztus 8., péntek

Eh

Rég volt ennyire fosszar napunk, alig várom, hogy este legyen.
Itt még nem esett
Először is tegnap este (tegnapelőtt után) megint valami koncert volt a szemközti hotelben, de mig szerda este már 10-kor bekussoltak, tegnap még 3/4 1-kor is hangoskodtak, úgyhogy kétszer hivtuk őket, kétszer a rendőrséget, hogy csináljanak már valamit, mert a lakás gőzölög a melegtől, de ablakot nyitni nem tudunk, mert üvölt a zene basszákmeg, úgy, hogy csukott ablaknál is hangos, pláne még, ha kinyitnánk.
Aztán van ez a rohadék Horse Show, ami egy 4 napos buli az RDS-ben, ami miatt özönlik a nép a városba, konkrétan az utcánkba, úgyhogy alig birunk moccanni, mert állandó dugó van, ráadásul a sok hülye mindenhol otthagyja a kocsiját, tovább fokozva az őrületet, hogy a saját parkolónkba alig tudunk behajtani...
Aztán. Palika, mióta reggel felkelt, egyfolytában üvölt valami miatt. 1 óra elmúlt, eddig a kocsiban aludt 45 percet, akkor csend volt, de egyébként egy másodpercre sem tudtam letenni, mert azonnal visitani kezdett. (Ezt szavanként irom, itt van a karomban.) A kocsiban hazafelé azon filóztam, hogy 7 napból nagyjából 4 napon ilyen hipernyűgös, hogy abszolút matrica; 2-n olyan elviselhető, 1-n meg tök aranyos. Hm. Nem túl jó arány.
Hogy ő se maradjon ki, Peti sem normális (vagyis csak a szokásos haha): egy percre sem tud csendben maradni. Komolyan. Mindig, nonstop, folyamatosan megy a nézd, hallgasd, nézd, figyelj, ez van az van. Ha nem is hozzám beszél, mindent kommentál, úgyhogy akkor sincs csend, dumál, dumál, dumál, megőrjit. (Oké, vannak aranyvirág pillanatai, de áááááááá, az ilyen szar napokon kikészit ez a folyamatos pofázás, nem értem, ő miért nem akar néha csak úgy ülni és nézni ki a fejéből, miközben Paja ordit, miért kell akkor is próbálkozni és túlkiabálni.)
Itt már esett
Sulsszpoénként voltunk a St Anne's Parkban és 5 perc hinta után elkezdett ömleni az eső. Biztunk benne, hogy hamar eláll és folytathatjuk a hintázást, de neeeem: több, mint fél órát álltunk egy csúszda alatt (én közben etettem, ringattam Paját persze, Peti meg... hát persze. Dumált.), majd mikor láttam, hogy itt bizony egész napos eső lesz, visszaszaladtunk a kocsihoz és hazajöttünk. Azóta is esik BTW.
És most érted. Nem az eső. Nem is a forgalom. Nem is a nyűg. Nem is a duma. Nem is a kialvatlanság. Hanem ez igy. Együtt. Báááááááá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése