Holiday 1

Amit kipihenhetnék a munkahelyemen, ha lenne, ugye.
Szóval már maga a bepakolás sem volt könnyű, mert AV péntek este 7-re ért haza valami halaszthatatlan munka miatt... Mit ne mondjak, nem örültem, mert mint egy gép kellett pakolnom a két gyerek és a saját cuccomat a bőröndökbe, mivel 8-kor már a fürdetési procedúra kezdődik nálunk, amikor meg már alszanak, akkor kussnak kell lenni. (A napközbeni pakolás azért nem ment, mert egyrészt Palikával a karomban csomagolni nem egyszerű, másrészt Petinek valami megmagyarázhatatlan vonzalma van a bőröndök iránt és hiába szófogadó sok tekintetben, ha táskát, bőröndöt, hátizsákot lát, megvadul és bőröndözik (azt játssza, hogy a reptéren vagyunk, én vagyok a csomagfelvevő, ő pedig leadja a bőröndjét a check in-nél - de ezt vagy tizezerszer (ez akkor is mókás, mikor egy áruházban dönt úgy, hogy bőröndözne)) vagy kipakol belőlük vagy bepakol, random.) No tehát a rakodás nagy része szombat délelőtt zajlott, meglehetősen erőltetett menetben, mivel mellette főztem is (krumplis-baconos-sajtos valamit, borzasztó lett) és ugye Palikát etettük, altattuk, babusgattuk és Petit is próbáltuk féken tartani, aki hogy fokozza a káoszt, a bőröndözés mellett Palika kiselejtezett matracát becincálta a nappaliba és azon ugrált megveszekedetten orditozva. (Welcome to my world.) A nehézségek ellenére 1 körül nekivágtunk az útnak. Jól kiszámitottuk (természetesen), mert Palika ekkor szokta aludni a második kis szunyáját és igy nem óbégatta végig az autóutat. Riverchapel (ide mentünk) egész közel volt, nagyjából másfél óra alatt értünk le, csendben, rendben. A háznál egy szomszéd várt minket, odaadta a kulcsokat, körbevezetett, melyik helyiség hol van (három wc volt basszus, három!), majd angolosan távozott, mi meg kipakoltunk. A délután lazán telt, ismerkedtünk a hellyel, Peti az emeletes ágy tetején trónolt órákon át, én meg miután a hűtő üres volt, 5 körül elugrottam vásárolni a Dunnesbe (a Tescoba indultam, de nem lett meg). Hazafelé átgurultam Courtown-ba is, megnézni, milyen a vidámpark meg a tengerpart, de nem szálltam ki a kocsiból, csak felmértem, mi hol van, hogy majd ha együtt megyünk, ne bénázzak a vezetéssel (annyit), tudjam, hol lehet parkolni, miegymás. Amikor hazaértem, AV idegesen fogadott, mert Palika nyökörgött, szenvedett (surprise, surprise (no)), úgyhogy mivel nem akart elaludni, kimentünk a ház elé a füves részre kicsit focizni, frizbizni - pontosabban Peti és AV labdáztak, én meg tartottam a takaróba csavart Palikát (kb 15 fok volt), aki rémültem pillogott erre-arra. Az éjszakánk szörnyen telt: Palika ezerszer ébredt, sirt, vergődött, utálta az utazóágyat, nem is részletezem, mert már megtettem tegnap.
Vasárnap a rossz éjszaka ellenére izgalmas programot választottunk: elmentünk a Kia Ora Mini Farm-ra. Jókat hallottam, olvastam a helyről korábban és közel volt (10 perc kocsival), igy egyértelmű volt, hogy oda megyünk az első napon. Nos hát. Rengeteg minden volt. A gokartoknál kezdtünk, lelkesen tekertünk mind a hárman (én Pajával az ölemben) és igyekeztünk, nehogy a szél lefújja a fejünket. A gokart után megnéztük a Nagy Beltéri játszóterületet illetve Peti simogatott nyuszikat meg egy kiskutyát, majd némi markolózás után AV-vel beültek a vijjogó tűzoltóautóba - amiből két perc után, még indulás előtt üvöltve szálltak le, mert Peti beijedt a hangos zenétől. (Ez olyan furcsa, nem? Rettentő érzékeny a hangokra... Tiszta apja... Fonofóbia?) Miután megvigasztaltam Mr Laklit, elaltattam Palikát, majd elvonultunk homokozni, mert a homokozó fedett volt és szemerkélni kezdett az eső. Ezután beugrott, hogy ha Paja végre alszik, tizóraizhatnánk valamit, úgyhogy beültünk scone-ozni az étterembe. (Mi Petivel cupcake-et ettünk, borzasztó volt, de igy jártunk, AV scone-ja finom volt legalább.) Mire megettünk, megittunk mindent, Pali természetesen felébredt, mehettünk tovább. Először a labirintust próbáltuk ki, ahonnan ügyesen kikeveredtünk Petivel kettesben, majd a fiúk fociztak és kosaraztak kicsit, én meg megetettem Palikát. 2 körül indultunk haza, otthon ebédeltünk (bolognait - ezen jól összevesztünk, mert AV a kifőzött tésztát egy az egyben kiöntötte véletlenül a mosogatóba - nem először jár igy, nem is értem -, én meg rászóltam, hogy egyrészt hogy lehet ilyen clumsy, másrészt meg ha ideges, ne Petire szóljon már rá hülyeségekért, mert az úgy nem ér), majd lepihentettük Petit. Délután nem csináltunk semmi extrát: a Tescoba gurultunk el (ezúttal meglett) és vettünk némi rágcsát meg vizet, mert ezeket az előző napon elfelejtettem. Este, miután a két gyerek elaludt, az Életképek első két részével ünnepeltük a nyaralást (nem röhög), hiába no, javithatatlanok vagyunk és tudunk élni.
Hétfőn izgalmasan kezdtük a napot: Palikának Microlaxet adtunk, mert szerda óta nem kakkantott és úgy hittük, lehet, hogy azért rosszkedvű és nyugtalan, mert ez zavarja... Mivel nem hatott azonnal a szer, viszont elkezdett kókadozni, hogy aludna (naná, a pocsék éjszakák után igen-igen bamba és ingerlékeny volt napközben), elindultunk Gorey-ba szétnézni, hátha van valahol aszalt szilvás bébiétel, mert az a múltkor meghajtotta ugye, de sajnos azóta hiába kerestem mindenhol, sehol sem tudtam venni újabb biztonsági adagokat. Mivel a 10 percre lévő Gorey igen kevés alváslehetőséget adott volna Pajának, a túra előtt átgurultunk Courtown-ba is és megmutattam a Fiúknak a tengerpartot. Felfedeztük, melyik a North, melyik a South beach és mig én a kocsinál vigyáztam Palkó álmát, ők megkérdezték, mikor nyit a Flanagan's Wharf. 20 perc nézelődés után nekivágtunk Gorey-nek végre, de persze hiába néztünk be három pharmacy-ba, egy Boots-ba és egy Supervaluba is, sehol sem volt a vágyott bébipapi, igy szomorúan vettünk ebédre egy kisebb grillcsirkét és hazaautóztunk. Mire hazaértünk, a Microlax hatott, bőségesen, igy Palika kapott egy extra fürdetést, mi meg kicsit megkönnyebbültünk... Ebéd után lefektettük mindkét gyereket, egyszerre és mig aludtak, én a további napok programterveivel voltam elfoglalva, AV meg Super Mariozott. (Éljen a pihenés.) Délután elautóztunk Courtown-ba, a kikötőhöz. Először a North beach-re sétáltunk le, pontosabban kitettem a fiúkat a parton, én meg Palikával visszasétáltam egy bodegához venni egy homokozóvödröt meg egy lapátot, mert ezek otthon maradtak, majd az új szerzemények segitségével épitettünk néhány homokvárat a tengerparton. Ezután elsétáltunk a hajó szoborig meg a kikötő végére, majd AV és Peti felültek a kisvonatra, ami 10 percig keringett velük a sétányon. (Ezalatt én megpróbáltam megetetni a ficergő Palikát, de pár falat után elkezdett üvölteni (ekkor kezdte az éhségsztrájkot), ráadásul mivel néhány darázs is betámadott, kénytelen voltam elmenekülni a helyszinről és káromkodva várni az orditó gyerekkel a karomban, mikor jönnek már vissza AV-ék.) A következő programpontunk a Flanagan's Wharf volt: Petit felültettük a vonatra meg a kis óriáskerékre, de mivel az utóbbitól kicsit beijedt (nagyon ingott a fülke), a harmadik attrakciót már nem próbálta ki. Mivel a parti kisvonat jegyével a fiúk kaptak egy-egy fagyi voucher-t is, elgurultunk a már nagyon álmos és igy üvöltő Pajával a Pirates' Cove-ig, ahol AV és Peti kiugrottak fagyizni, én meg autóztam tovább Palikával, hátha bealszik. Igy is lett, fél órát keringtem a környéken, majd visszamentünk a többiekért és hazasiettünk.
Folyt. köv.