Kedden délelőtt, miután Palika aludt 45 percet, elmentünk a Wells House & Gardens-be. Eleve jól indult a buli, mert volt vagy 12 fok és amint odaértünk, AV bejelentette, hogy elfelejtette bevenni a gyógyszerét. Szuper. Mivel már ott voltunk, nem fordultunk vissza, de hogy úgy mondjam, nem a legjobb hangulatban kezdtük a napot. Először a mini farmot néztük meg, ahol felhúztam magam azon, hogy mindenért külön fizetni kellett (volna). 8 eurós behajtási dij volt a birtokra, ennyiért parkolhattunk a ház közelében és gyakorlatilag minden más még ehhez jött (volna). Cumisüvegből etetnéd a kecskét? Fizess két eurót. Kipróbálnád ezt vagy azt? Fizess megint. Gáz. Mivel Petit amúgy sem izgatják az állatok, gyorsan sarkon fordultunk és kipróbáltuk az óriás sakkot. (Az ingyen volt hehe.) Pár (igen szabálytalan) meccs után elsétáltunk az ijászathoz, ahol Peti kisirta, hogy kipróbálhassa a nyilazást. Öt nyilat lőtt ki, teljesen odáig volt magáért, milyen ügyes, majd mikor mondtuk, hogy ennyi volt, oltári hisztibe kezdett, hogy deee, ő még lőne. Miután teljesen kiakasztott, milyen erőszakosan követelőzik, elcincáltam a játszótérre, hogy hintázzon inkább, ez viszonylag megnyugtatta a kedélyeket. 12-kor guided tour indult a házban, amire befizettük magunkat, mert "gyerekbarátként" hirdette magát, de mivel Palika éppen bekakkantott, AV kinn maradt kicserélni a pelust meg szórakoztatni őkelmét, mi meg Petivel bevonultunk kulturálódni. 45 perces volt a túra, Peti egész jól birta, bár elég uncsi volt még szerintem is (a gyerekbarátság azt jelentette, hogy le lehetett ülni a korabeli székekre, puffokra). Mikor végeztünk, összetalálkoztunk AV-vel, aki éhen akart halni, igy nagy nehezen rendeltünk magunknak ebédet az étteremben, de mire kihozták a kaját, Palika oltári nyűgös lett, úgyhogy még kézben is üvöltött. Próbáltam etetni, ettől még jobban megdühödött, csak sirt, csak sirt, hogy mindenki minket bámult (közben persze Peti leöntötte magát, lemorzsázott, mint az állat, csak a szokásos), én meg átkoztam a pillanatot, mikor eszünkbe jutott, hogy nyaraljunk. Mivel tarthatatlanná vált a hangerőnk, elindultunk hazafelé, mint vert had. Slusszpoénként egyébként kifelé menet sikerült a sorompótól túl távol megállnom, úgyhogy kiszálltam bedobni az érmét (8 euróért adtak egy érmét, amivel kihajthattunk), de még vissza sem ültem a kormány mögé, a sorompó lecsukódott, én meg káromkodtam, mint egy kocsis, hogy ilyen már nincs... Szerencsére a mögöttem lévő bedobta a saját érméjét helyettem, igy kitűztem a kapun (csak remélni merem, hogy ő is kifért, nem jutott eszembe hátranézni sajnos) majd egészen a 100 méterre lévő benzinkútig hajtottam, ahol átadtam a volánt AV-nek, mert ha még ő is nekikezdett volna a szokásos milyen gyorsan / lassan mész, válts már, fékezz már, adj már gázt dumájának, én esküszöm nekimegyek az első falnak. Hazafelé beugrottunk némi ebédért Gorey-ba a Supervalu-ba, majd hazahajtottunk, ahol lepihentettük a gyerekeket, mi meg próbáltuk túltenni magunkat a szörnyű délelőttön. Délután csak Courtown-ig mentünk: megnéztük a játszóteret, majd utána lesétáltunk a tengerpartra egy kicsit homokozni.
Szerdán a Lavender Farmon kezdtünk, ami megint csak jó közel volt - nagyjából egy röpke 20 perces autóútra. A délelőtt nagy részét a játszótéren töltöttük: Peti hintázott, mókázott, én meg természetesen Palikát istápolgattam. A quadra nem akartuk felengedni Pepét (nem is nagyon akarta kipróbálni), igy a játszótér után nekivágtunk mászkálni kicsit a levendulák között. Bár persze a dél-franciaországi mezők nyomába nem érhet ez a kis mezőcske, azért szép volt nagyon a hely: csináltunk jó pár fotót, sétáltunk, szaglásztunk, felfedeztük a környéket. Mivel dél felé járt az idő és Palkó egész csendes volt, úgy döntöttünk, eszünk egy-egy sütit a teázóban, de nem is mi lettünk volna, ha ez a programpont simán megy: ezúttal Peti kergült meg. A kiválasztott sütijét nem kérte, ráhajtott az én scone-omra, majd először azon kezdett el hisztizni, hogy nem engedtem meg, hogy ő kenje meg vajjal az ő felét, aztán meg azon akadt ki, hogy nem szórhatott cukrot a tejeskávémba (amit évek óta cukor nélkül iszom). Mivel a nagy erőszakoskodása közepette kilöttyintette a kávémat, borzasztó dühös lettem, rá is meg a helyzetre is, hogy bakker egyetlen egyszer az életben Palika csendben van, tudnánk sütizni egy jót és erre az ő gyógyszere gurul messzire, nehogy egyszer az életben nyugodtan tudjuk élvezni az életet. Meglehetősen rosszkedvűen mentünk hát haza (innen is), majd némi otthoni pihenő után délutáni programként elgurultunk a Seal Sanctuary-ba, ami borzasztó volt: láttunk egy fókát egy koszos medencében meg kettő másikat egy-egy kiskádban. 12 euróért. Haha. Ha azt mondták volna, hogy fizessünk 12 eurót, hogy továbbra is menthessék a bajba jutott fókákat az Ir partoknál, oké, nem esett volna rosszul kiadni ennyi pénzt, de igy, hogy látványosságként tüntettek fel valamit, ami baromira nem volt az, hát ez igy roppant csúf dolog volt... Persze igy jártunk, több is veszett Mohácsnál, de érted. Ennyiért bemehettünk volna minigolfozni is a szomszédba... Bár ez a program nem volt túl fárasztó, mivel Palika álmoskodott, úgy döntöttünk, elautózunk Gorey-ig a Lidl-be venni némi vacsiravalót és két legyet ütünk egy csapásra: elaltatjuk Paját és szerzünk kaját. A terv jól sikerült: Palika aludt fél órát, mi meg felpakoltuk magunkat cookie-val, muffinnal meg fánkkal (éljen a fogyókúra) és vettem Palkónak két kordnadrágot is. (Otthon persze kiderült, hogy a 80-as kicsi rá, igy azt másnap vihettük vissza...)
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése