Finom bevezetésképpen

Szóval megjöttünk.
Mit ne mondjak, 7 hónapos gyerekkel csak az induljon el nyaralni, akinek a) kötélidegei vannak b) a fent nevezett 7 hónapos csendes-rendes-eljátszós. Persze, persze, voltak jó pillanataink is, sőt, sok jó pillanatunk volt, de iszonyat lefáradtunk mind a négyen.
A fő probléma az idegen hely volt. Már hogy Palikának. Biztam benne, hogy jól veszi majd az akadályt, hiszen Petivel 10 hónaposan repültünk (!) először haza és nagyon jó volt, még nyaraltunk is pár napig Debrecenben - de nem. Nem jól vette az akadályt, be kell vallanom. Most vagy az van, hogy 3 hónap oltári sokat tesz, vagy az, hogy Peti egy alkalmazkodó bajnok, Paja meg egy normális baba, de a lényeg a lényeg, nem egyszerű hét áll mögöttünk. Asszem, ha elárulom, hogy péntek délután azon filóztunk, hogy hazajövünk előbb és hogy este átkopogott a szomszéd egy üveg Gripe Waterral és egy fiola Colieffel, azzal nagyjából érzékeltetem, mennyire is nem volt egyszerű ez a hét...
A fő probléma az volt, hogy Palikácskát nem lehetett letenni. Alapból frászt kapott, ha megpróbáltuk: amint földet ért a keze-térde, nyikorgott. Percekig tudtuk nem karban tartani, végig kézbe vágyott. Oké, elég matrica itthon is, de amit a nyaraláson művelt, az überelhetetlen volt. Valószinűleg félt az idegen helyen (ha felvettük, sokszor akkor is sirt, csak csendesebben és közben ide-oda mocorgott, forgatta a fejét rémülten nonstop) és az igazat megvallva az sem volt ideális, hogy kevés helye volt mozogni, mert a konyhai kőpadló jéghideg volt, az előszoba csupa homok, a nappali meg kicsi. (A felső szinten nem engedtük nagyon mászkálni, mert nem volt a lépcső tetején kapu.) Az ismeretlen hely okozta sokk mellett azért is nyűgös volt, mert rettentő rosszul aludt (mondjuk valószinű minden mindennel összefügg). Egyrészt az utazóágyat rühellte (kemény még matraccal is, túl alacsonyan van, nem lát ki normálisan), másrészt minden neszre felriadt (nincs ahhoz szokva, hogy nyikorgós padlón sétálva ringatom és amikor próbálok visszabújni az ágyba, az is hangos), harmadrészt meg szerda körül be is taknyosodott (19 fok volt a lakásban, kinn meg 15 körül, éjszaka 4-5 haha). Hogy tovább bonyolódjon a helyzet, szerintünk új lendületet vett a fogzás is, mert éjjel-nappal a szájában volt az ökle... A legidegesitőbb az volt, hogy végső kétségbeesésében éhségsztrájkba kezdett, se szopni nem akart, se üveges kaját enni, úgyhogy meg voltunk lőve rendesen, mert hogy úgy mondjam, még a kaja sem nyugtatta meg se nappal se éjjel. Volt pár éjszaka, mikor 5-6x ébredt sirva (ezt sosem csinálja itthon, mindig ficeregve ébred és az esetek 80%-ban szopi után visszaalszik szépen) és hiába vettük fel, csak orditott-orditott rendületlenül, enni sem akart, aludni sem, semmi. Ilyen háttér mellett el lehet képzelni, mennyire volt pihentető a nyaralásunk és mennyire voltak kisimultak az idegeink a hetedik nap reggelén...
Utólag persze azt mondom, megérte a fáradozás, mert végülis sok szép helyen voltunk, Peti jól érezte magát és Palika felnőttkorában nem azért fog pszichológushoz járni, mert hét hónaposan nem kiséreltük meg nyaralni vinni, de nem tudom, hogyha mindezt tudjuk előre, mi vár ránk, bevállaltuk volna-e a dolgot.
Mindenesetre ezután a vészjósló bevezető után lássuk, miből élünk, hol és merre jártunk a múlt héten négyesben.