Amúgy a hétvége

Egész jól telt, bár a kialvatlanság eléggé feszültté tette részemről.

Szombat délelőtt Petivel Malahide-on jártunk az első magyar ovis foglalkozáson. Jól elkéstünk, az évnyitóról igy lemaradtunk, de sebaj, legalább eldöntöttük, hogy legközelebb DART-tal megyünk, mert agyrém ennyit autózni még a szombati gyér forgalomban is. A foglalkozás fél 11-től 3/4 1-ig tartott. Amig a kicsik benn voltak, mi Eszterrel vettünk egy-egy kávét és próbáltuk elaltatni Livit (Lindus húgát), úgyhogy sétáltunk egy nagyot a parton, még szerencse, hogy sütött a nap ezerrel. (Azért neki sem könnyű, Livi olyasmi, mint Peti volt, örökmozgó, nem-alvó, nyikorgó, jáááj, végignyögte a sétát is, nem aludt ám el.) Szóval miután a sétás altatás nem jött be, Eszter elvitte Livit autózni, én meg vettem fel pénzt (€160 a magyar ovi dija az egész évre plusz €40 az eszközdij, de azt már kifizettük), besurrantam a gyógyszertárba köhögős szirupért Petinek (péntek reggel óta köhög, rondán, jáj), illetve bementem a Supervalu-ba is venni ezt-azt. Egy méz és egy muffin vásárlása között felhivtam AV-t, hogy tegye be a sütőbe az este előkészitett mustáros-tejszines csirkecombokat, majd mivel fél 1-re járt az idő, visszasétáltam a templomhoz, ahol az ovisok voltak. Hálistennek Petinek nagyon bejött az ovi, lelkesen mutogatta, miket csináltak, alig akart elindulni haza. Végül negyed 2 körül vágtunk neki az útnak, ami 45 percig tartott, úgyhogy 2 óra múlt, mire hazaértünk, mit ne mondjak AV ehhez képest elég nyugodtan fogadott minket. Miután megebédeltünk (Peti és én, AV nem evett, mondván ő utálja a csirkecombot - emiatt olyan mérges vagyok rá, komolyan, hihetetlen, milyen válogatós, halat, csirkecombot nem eszik, zöldségeket alig, ez sem jó, az sem jó, megbolondulnék, ha hétköznap is nekem kéne főzni rá), letettük a két pulyát és netezgettünk egészen 4-ig, amikor is Peti kiszólt a szobájából, hogy most már unja a banánt, kijönne hozzánk. Szuper. Délután ismét ketté osztottuk a csapatot: Peti és AV elment a Dealz-be elemért (persze zárva volt, igy csak a Lidl-ben voltak), én meg Pajával sétáltam egyet - tádáááám: sportkocsival. Roppantul élveztük mindketten a helyzetet: elballagtunk a Grand Canal-ig, megnéztük a Kavanagh szobrot, majd visszafordultunk és a Wellington Road-ot érintve hazasétáltunk. Készitettem egy csomó fotót, úgyhogy ez egy eléggé alaposan dokumentált első út lett. Miután hazaértünk, vacsoráztunk (AV-ék hoztak Mekis kaját, jaj, nem volt jó, úgyhogy most jó pár hónapig megint nem eszünk gyorskaját - a pizza kivétel hehehe), majd kezdődött az esti szeánsz és az éjszakai szenvedés.

Vasárnap reggel Petivel a Marley Parkban kezdtünk, AV itthon maradt Palikával. Sütött a nap, bár elég hideg volt, úgyhogy csak egy órát maradtunk és jöttünk is haza. (Mindezt GPS nélkül, mert AV szombaton felhozta a lakásba, mikor megjöttek a Lidl-ből és elfelejtett szólni. Áááááá. Csak a világ végén van a Marley Park, semmi baj.) Ebédre rántott húst ettünk sült krumplival meg megsütöttünk fél-fél mirelit pizzát, majd csendespihenőztünk. Mivel hulla voltam, én is ledőltem, majd 5 körül elmentünk az új játszóra a Merrion Square-re. A játszón AV Petizett, én meg Palikáztam és mindketten megrökönyödve néztük a kamaszokat, akik - 6 óra lévén -  ott vandálkodtak és cigiztek a hintákon bandákba verődve. (Istenem, de nem várom ezt a korszakot, de nem...) 7 körül értünk haza, AV sütött pár palacsintát vacsira és hamarosan véget ért a móka vasárnapra, fél 10-re mindkét gyereket lefektettük, királyok vagyunk, na. Peti amúgy péntek óta köhög, szárazon, főleg reggelente vagy ha fekszik, tegnap óta már az orra is folyik, szivjuk neki ezerrel, no most ha belázasodik és nem tud oviba menni és / vagy átadja Palikának a taknyot és az sem fog tudni lélegezni, én felakasztom magam.