Az mondjuk elég kemény, hogy az óvó néni kérdésére, hogy melyik dalocskát szeretné meghallgatni (minden nap más gyerek választ), Peti úgy felelt, hogy Elton John-tól a Rocket Man-t.
Ma amúgy különösen mókás az élet Petivel, reggel miközben cseréltem Palika pelusát, bekapcsoltam a rádiót, amin épp a Like a prayer ment, Peti a lassú résznél csak figyelt, figyelt, feltartott mutatóujjal, majd amikor jött a refrén, szó nélkül elkezdett táncolni önfeledten, mintha egy discoban lenne, cifrázta, nyomta, de nem csak úgy össze-vissza, hanem totál komoly képpel, mint akit megkoreografáltak. Aztán a lassú résznél leállt, megint figyelt, a refrénnél újra kezdte, azt hittem meghalok, kész voltam. Kismajom.
Ja meg még három ilyen kicsi:
- Ne röhögj, mikor kicsi voltál te is úgy etted az édeskrumpli-répa pürét, mint kacsa a nokedlit...
- Nokedlit? Talán kenyérhéjat.. Vagy bagettet...
(Végülis logikus.)
Palika sikongatva mászik (befelé szivja a levegőt és valami irtó édes hangot ad ki), mire Peti megjegyzi, hogy lehet, hogy mostantól már mindig ilyen lesz Palika hangja, mert a cica elvitte a nyálát...
A Burgerben magyar volt a kiszolgáló, kértem, hogy köszönjön már, (már a Peti, nem a nőci), az istennek nem akart, majd mikor hazajövet rákérdeztem, hogy ugyan árulja már el, miért nem hajlandó soha köszönni senkinek, aszongya: mert nem szeretem azt hallani, hogy (csúfondárosan) jáááj, de aranyos, jáááj, de aranyos.... Hát most erre mit...
A cicás részen hangosan röhögtem.
VálaszTörlés