Az epis beszélgetésről eszembe jutott, hogy nem is mondtam még a felfedezésünket.
Kiderült, hogy az a gyógyszer, amit AV szedett a Baleset idején, pont olyan hatóanyaggal működik, mint egy másik gyógyszer, amit egyszer 18 évesen szedett és amitől akkor elájult... Ergo nagy a valószinűsége, hogy ha mégsem a fáradtságtól / kimerültségtől (bár erre lett volna oka) esett össze, akkor a gyógyszer lehetett a ludas a dologban. Ez azt jelenti, hogy egyik oldalon van az a lehetőség, hogy a semmiből egyszer csak lett egy rohama, ami miatt elájult és beverte a fejét (bár az EEG, MRI sosem mutatott ki rendellenes tüskéket a kórházban), a másik oldalon meg ott a remény, hogy vagy a fáradtságtól vagy a gyógyszerérzékenységtől összeesett, beütötte a fejét és amiatt jött rá a roham. Szóval most 1:2-höz az esély. Bizzunk benne, hogy a 2 valóban több, mint az 1 és akkor akár el is felejthetjük ezt a dolgot...
Tegnap egyébként kiszedte AV hátából a varratokat a GP (leszedték az egyik anyajegyét) és csak úgy mellékesen odabökte, hogy oltári mázlija van ám, hogy igy megúszta ezt az egészet, mert a frontális-temporális lebenyt ért ekkora ütés általában nem múlik el nyom nélkül, a legtöbb esetben valamelyik végtag nem tud többet működni... No királyság, mi? Meggyőződésünk, hogy ha nem a kórház mellett esik össze, ma már tolószékben ülne és ez eléggé riasztó kép, valljuk be...
(Ma van amúgy a fél éves évforduló. Szóval mától lekerül rólam a vezetés terhe, ha együtt megyünk valahová. Halleluja.)
No, ennek igazán örülök - megúszod az okoskodást a Jobb1ből. :-D
VálaszTörlésNo, meg persze ennek a gyógyszeres felfedezésnek is!
(Közben meg jót röhögök, hogy akár chat-ben is megdumálhattuk volna mindezt. :-P Akkor megúsztad volna a kommentáradatot. :-P )
:) Jó ez igy. :D
VálaszTörlésAlig várom, hogy újra lazulhassak az anyósülésen. Esküszöm csak bóbiskolni fogok. :D