Napjaink úgy váltják egymást

Jajj, úgy élvezem én amúgy ezt a szabadságot (értsd az 5 órás ovit).
Haladok a dolgaimmal, tudok főzni (tegnap csőben sült brokkoli volt hehe, ma szeretnék citromos muffint meg krumplis-baconos-bolognai szószos valamit csinálni (én találtam ki haha)), éjjel-nappal mosok, teregetek, hajtogatok, mint a veszedelem, tudok naponta kétszer zuhanyozni (de minimum egyszer), szépivű a szemöldököm, a körmeim nem karmok sehol (sem a lábamon, sem a kezemen), a hónapok óta szanaszét kallódó cuccok végre meglelik hazájukat és nagyon lassan, de biztosan kezdem utolérni magam. (Terveim között szerepel, hogy délelőttönként néha majd nagyot fürdök, kádasat (Lush-ba menni - fel kell irnom a to do listre...), esetenként elsétálok egyet kávézni (hogy hogy fogja ezt Palika birni, nem tudom), olvasok (van 2-3 könyvem, amiket el kell olvasnom záros határidőn belül) és tádáááám unatkozom*.)  
Programunk mondjuk nincs túl sok (oké, tegnap ovi után kitűztünk a Herbert Parkba meg ma elsétáltam a Tescoba**, miután leadtam Petit***, de ennyi). Élvezzük az életet, nyaljuk a fagyit (nem) és jól vagyunk. Hurrá.

* Úgy szándékozom ezeket megejteni, hogy Palesz kezd rendesen kiszámitható lenni napközben, a borzasztó éjjelei után fixen kétszer alszik az ágyacskájában (hurráhurrá, hogy nem az autóban alszik az ovi felé menet), igy van időm magamban lenni itthon (vagy ha úgy hozza úri kedvem, máshol és akkor ugyan az autóban alszik Palkó, de az én választásomból). Egyszer tehát van 45 percem délelőtt (ha mázlim van, vissza tudom altatni még 45 percre, ha felriad, ha nincs mázlim, hát kisnyúl), egyszer pedig van másfél órám délután (néha ezt is megfelezi 45 percnél, de visszaaltatható, biztosabban, mint délelőtt). Mivel Peti hiperrugalmas, úgy szoktam irányitani, hogy akkor csendespihenőzzön, mikor Palika elalszik, úgyhogy lehet mondani, hogy minden nap van biztosan 45+90 percem magamban, csendben. (Ha oltári szerencsés vagyok, ez ugye 2x90 perc, azaz 3 teljes óra!) Komolyan, ha ez igy marad, úgy érzem, meg fogom váltani a világot. Legalábbis a sajátomat.    

** Valami kávézóba indultam, gondoltam, ha már Palika hetek óta szivat azzal, hogy 6-8x ébred éjszakánként (tegnap 9.45-kor, 23.45-kor, 00.45-kor, 1.45-kor, 2-kor és 4.15-kor ébredt, majd kelt 7-kor, mint szokott), kapjak már egy decaf latte-t egy jó kis sütivel vigaszdijként, amit majd otthon elmajszolgatok, de nem minden kávézó 10-kor nyit az utcánkban? (Van vagy 5.) De. A Burger nyitva volt mondjuk, de érted. Ne már. Úgyhogy hoztam a Tescoból egy luxusmuffint (haha) és itthon csináltam mellé egy teát. Tudom, tudok élni.

*** A legjobb amúgy, hogy Peti is imádja az új helyet, nagyon kis alkalmazkodó, imádom. Alig akar hazajönni, mikor megyek érte, még maradna, szépen köszönget mindenkinek és csomó új szót tanult. Tegnaptól Christian a barátja. (Egy nagyon szép kisfiú, szerintem keverék, az apukája ir, az anyukája szerintem nem, mert nagyon nem irnek néz ki és a gyerek sem igazán ir arcú... Úgy tűnik, Peti bukik a keverék gyerekekre, Maya is félvér volt, mint kiderült, neki az anyukája volt ir, az apukája meg félig thai (!) vagy tán egészen az - ez fel sem tűnt először hahaha, azért látok rá esélyt, hogy nem teljesen volt ő sem thai).) Jó lesz ez, érzem.

Ja és nem nyitok új lapot, de tegnap este megrendeltük a jegyeket: ha minden igaz, jönnek Anyuék október közepén. Éljen-éljen. (AV meg megy Amerikába szipp, én is akarok, de Paleszmaleszt nem tudjuk itthagyni, pedig de jó lenne, de jó lenne, de neeem****...)

**** Ezt Peti szokta mondani, hogy de jó lenne egy kis gumicukor, de jó lenne, de biztosan nem kaphatok, neeem, neeem, nem kaphatok, pedig de jó is lenne. (Néha azt is szokta, hogy elváltoztatja a hangját és Palikaként beszél, pontosabban beszélget önmagával: az ő hangja a normális, ha épp Palkót személyesiti meg, akkor meg elvékonyitja a hangját és elvan, én meg röhögök nagyon.)