Oldalak

2014. szeptember 4., csütörtök

Csütörtök délután

Vicces kis délutánunk volt / van... Ovi után elmentünk a Merrion Square-re, mert oltári meleg van, ugyanis visszatért a nyár a november végére emlékeztető múlt het(ek) után. Kicsit döcögve indult ez a játszózás, mert késve szedelőzködtünk össze (elfelejtettem, hogy nem cseréltem ki egész délelőtt Palika pelusát, úgyhogy 40-kor álltam neki, ráadásul mikor már lecuccoltam: a gyereket bekötöttem a hátsó ülésbe, a babakocsit összehajtogattam és becentiztem a csomagtartóba, akkor jutott eszembe, hogy égve hagytam a tűzhelyet, rajta a borsóval, a sütőben meg a hallal, úgyhogy ezerrel nyomva a gázt beálltam a ház elé, felrohantam, elzártam a tűzhelyet (a borsó már szénné égett, mert elforrta a vizét), majd loholtam le Palikához és csak ezek után indulhattunk az oviba), majd a parkolás körül is adódtak gondok... Ezúttal szépen meg tudtam állni, a Merrion körül jó sok parkolóhely van, igen ám, de a parkolóóra elég messze volt, úgyhogy mire odarohantam, kivártam, hogy hárman fizessenek előttem (a háromból egy ráadásul el is cseszte, mert csak kártyával lehetett fizetni (!) a parkolásért és háromszor rossz PIN-t irt be, tehát húzta az időt rendesen), megvettem a jegyet és visszaszaladtam a kocsihoz, már mindkét gyerek sirt, Palika csak úgy, Peti meg mert azt hitte, ott hagytam örökre... No mindenesetre némi vigasztalás után jót játszóztunk azért: jó ideig mindketten hintáztak, majd Peti mászókázott, Palikát meg letettem a fűbe ficeregni, úgyhogy szép volt, jó volt, nagyjából minden ott volt a helyén, egészen addig, amig észre nem vettük, hogy Palkó bekakkantott és már átáztatta a kis helyes kordgatyáját is, úgyhogy ekkor fogtuk magunkat és hazaindultunk. A középső részen (mert annyira gyönyörű szines virágágyak voltak ott) 5 percet ugyan ücsörögtünk még (Peti evett egy kis zacskó joghurtos mazsolát, Palika rámmászott és az álldigálást gyakorolta, én meg napoztam és lelkendeztem, milyen meleg van), de amint elfogyott a mazsi, akkor már valóban nekivágtunk a kis hat perces hazautunknak és igy negyed 4-re már itthon is voltunk. Jaj, hát mondtam már, hogy szép az élet? Holnap, ha jó idő lesz, kimegyünk homokozni a Seapoint-hoz, ha rosszabb, marad a Herbert, péntekenként úgyis biopiac meg vásár van ott és már régóta meg akartam nézni, hát itt az alkalom.
Lelk-lelk-lelk, most megyek sütni, van még egy kis időm, hurrá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése