Asszem hamarabb elhozom ma az oviból. Most még van indok, miért. Szipp.
Ez meg amúgy Palika még tegnap este, pizsiben:
2014. szeptember 1., hétfő
Kérem vissza a fiamat!
Mindig fennhéjázónak éreztem az "egy gyerekkel unatkozom otthon" felkiáltásokat és erre most, hogy megkezdődött az év, szivszakasztóan üres a lakás Peti nyüzsgése nélkül. Hazajöttünk, bepakoltam a mosogatógépbe, bedobtam egy mosást, leszedtem, összehajtogattam, eltettem a megszáradt ruhákat, előkészitettem az ebédet, elpakoltam a lakásban, kitaláltam, mit, hová rendezzünk át, majd az előbb elaltattam Palikát és most itt ülök és szomorkodom. Vége a nyárnak. Meg a hűvös szelek ugye.
Asszem hamarabb elhozom ma az oviból. Most még van indok, miért. Szipp.
Ez meg amúgy Palika még tegnap este, pizsiben:
Asszem hamarabb elhozom ma az oviból. Most még van indok, miért. Szipp.
Ez meg amúgy Palika még tegnap este, pizsiben:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
de ez mér fennhéjázás? nekem tényleg mindig két gyerekem volt otthon és valóban sokkal-sokkal csendesebb és egyszerűbb (sokszor unalmas, igen) volt minden, ha valamiért az egyik nem volt otthon. nem vagy te egy kicsit előítéletes?:) amit megértek, mindenki az, csakhát izé. két gyerek tényleg nem egy gyerek, de ezt már te is tudod.
VálaszTörlésez miért előitéletesség? kikkel szemben? a többgyerekesekkel?
VálaszTörlésa fennhéjázást egyébként úgy értem, hogy ebben a mondatban mindig hallottam egy kis "mit akartok ti egy gyerekesek, nem is tudjátok, milyen egyszerű nektek egy gyerekkel, úgyhogy shut up, ha valakinek több van, na az már valami, az már valóban lehet nehéz, de egy gyerek, pfff, az semmi, nézd, hát amellett unatkozik az ember, az lófütty" felhangot, ami szerintem nem feltétlen helyes, sőt.
bár palikának vannak rossz napjai és akkor pokol az élet, de alapvetően azt mondom, hogy most, két gyerekkel nem olyan nehéz, mint amikor egy darab petivel kellett itthon lennem.
persze, oké, ikrekkel vagy ha kicsi a korkülönbség egyértelmű, hogy fárasztóbb az élet, mintha csak egy gyerek van otthon (bár egy barátnőm ikrei 8 hónaposak és azt mondja, hogy semmi az egész gyerekezés, mert első naptól alszanak minden éjjel és napközben is alig hallani őket, mert eljátszanak együtt!), de szerintem biztos, hogy van olyan egy gyerekes anyuka, akinek a sorsa nehezebb, mint most az enyém kettővel (és nem azért mert az az egy gyerek beteg vagy valami, hanem mert olyan habitusú).
tudom, szerinted milyen gyerek egyforma, lerágják az ember húsát, kiszivják meg minden, de neeeem, fenntartom, hogy szerintem a gyerekek egy skálán helyezkednek el, vannak könnyű és nehéz babák és mig palika olyan közepes, teljesen normális gyerek rosszabb és jobb napokkal, peti egyértelműen nehéz volt, csupa-csupa rossz nappal.
szóval persze, két gyerek nem egy gyerek, de két gyerek nem feltétlen fáraszt le jobban, mint egy és ugyanigy, hárommal sem feltétlen nehezebb, mint kettővel stb.
ja, tehát ez az ezt csináltam, azt csináltam, amazt csináltam és most unatkozom, nem az én frenetikus teherbirásomnak köszönhető, hanem mert ha itthon vagyunk és jó napja van, palika MEGENGEDI, hogy ezeket mind megcsináljam.
VálaszTörléspeti nem engedte meg. soha.
jó, hát nyilván van ebben egy ilyen - mármint, hogy a kétgyerekes azt gondolja, hogy ő többet gályázik mint az egygyerekes és akkor ezért fennhéjáz, bár ez nyilván hülyeség, de az ember már csak ilyen, mindig vetélkedik -, de hát nem tudom, szerintem a gyerekszámmal tényleg növekszenek a nehézségek, én azt gondolom, hogy pl három gyerek elképzelhetetlenül nagy meló.
VálaszTörlésikrek-téma: nekem az eleje iszonyat nehéz volt, mondjuk az enyémek négy hónapon át sírtak éjjel-nappal (ebben komoly szerepe volt a refluxuknak gondolom), de aztán tényleg volt egy könnyű időszak (akkor kezdtem spanyolul tanulni meg ilyenek), egészen addig, míg járni nem kezdtek (bár a nyolc hónapos ikrek játszanak-dolgot kis túlzásnak érzem, hiszen még másfél évesen se nagyon játszanak szerintem), na az szerintem megint nagyon nehéz, de aztán nekem az egész fokozatosan egyre könnyebb lett, sőt, most pl azt gondolom, hogy nekem sokkal könnyebb, mint neked, mert marha nehéz lehet két különböző korú gyereket összehangolni, amikor még pl a testvérféltékenység is bejátszik.
szóval na, mit akartam ezzel? nemtom, semmit és igen, az előítéletet csak erre értettem, hogy a többgyerekes fennhéjázik az egygyerekessel szemben.
bennem pl határozottan emlékszem, hogy nem igazán fennhéjázás, inkább harag volt a világgal szemben: haragudtam, hogy nekem mért ilyen marha nehéz két gyerekkel. ez persze tiszta hülyeség, a mai fejemmel már máshogy gondolom, dehát azért tényleg nagyon nehéz volt az elején. és nem, változatlanul nem azt mondom, hogy a gyerekek egyformák (nehéz jól elmagyarázni, hogy mire gondolok, majd egyszer megpróbálom), csak szerintem tényleg ritka a szobanövény típus, meg szerintem sokkal normálisabb egy nemszobanövény, ha már.- bár tudom, ez meredeknek hangzik, ha nagyon élénk, sírós gyereked van...