Vasárnap

A pörgős szombati napunk után annyira nem volt nyüzsgős a vasárnapunk. Palika délelőtti alvása alatt itthon voltunk, a fiúk Marioztak, én meg tettem-vettem, majd mikor felébredt a Kicsi (Peti mostanság igy hivja Paját, mókás), elvonultunk a Herbert Parkba. Ragyogóan sütött a nap, meleg volt (főleg az elmúlt héthez képest), én pedig úgy döntöttem, hogy pihenek, úgyhogy AV szórakoztatta Petit (kacsát etettek, labdáztak, AV pörgette, nyakába ültette a Nagyot - hát ilyen férfias játékok, na), én meg Palikával feküdtem a fűben egy pokrócon és semmit sem csináltam. A csukott szempilláim alól időnként rápillantottam azért Pajára, merre jár, de mivel az idő nagy részében vagy egy kenyérhéjat csócsált vagy próbált felállni rám támaszkodva, sok dolgom azért nem volt, bevallom. (Ezúttal, egyszer az életben én voltam az irigyelt anya, akinek a gyereke nézd már, hogy elvan, egy szót sem szól, csak molyol. - Gőzöm sincs, mi jött rá, mi szállta meg, mindenesetre vagy fél órán át nem volt vele dolog, napozhattam, pihenhettem kedvemre. (Nem birom ki, hogy ne irjam le, hogy bazzeg, akinek ilyen gyerekei vannak, nem tudja, mi a szenvedés - vagyis, persze, persze, tudhatja, más téren, de érted.)) No szóval fél óra nyugi után Palika éhes lett, megetettem, majd hazaindultunk. Gombapörköltet ebédeltünk, tésztával - Peti persze tarhonyát sajttal, mit neki gomba - majd csendespihenőztünk. Mikor felkeltek a gyerekek, AV nekiállt takaritani Petivel, mi meg Palikával elmentünk vásárolni. Megjártuk a Lidl-t és a Supervalu-t, hoztunk csomó finomságot és mire hazaértünk, ragyogott a lakás. Igy kell-e. Este összekészitettem Peti ovis cuccát (furcsa módon itt kértek két váltás ruhát, váltócipőt és a lunchbox-ra is rá kellett varázsolnom a nevét), befizettük az ovikat (mert hogy járni fog magyar oviba is kéthetente szombaton, délelőtt, Malahide-ra, hogy hogy, azt még nem tudom), majd kissé szomorkodva nyugovóra tértünk.
Vége a nyárnak. Hihetetlen.