Hétvége

Nohát, alig jutok ide, nohát, nohát.

Szombaton elmentünk kirándulni, ami vicces volt, mert itthon ragyogó napsütés volt, még útközben is szép volt az idő, de mire odaértünk a vizeséshez, már csöpögött, majd mire kiszálltunk a kocsiból, már zuhogott az eső... Hát... Nem voltam boldog. Az egyetlen jó dolog az egészben az volt, hogy Anyu Palikával otthon maradt, igy velük nem volt gond, el sem tudom képzelni, mit műveltünk volna Pajával az ömlő esőben. Mondjuk Petivel is kihivás volt a dolog (talán ezen a napon kezdett meghülyülni igazán), de ő mégiscsak 4 éves és nem 9 hónapos, ha elázik, elázik, maximum hőbörög kicsit. No szóval odaértünk a tetthelyre, nem fizettünk belépőt, mert a bácsi lusta volt kijönni a kis kóterjából illetve gondolhatta, hogy nah, ha ezek a szerencsétlenek esőben akarják megnézni a vizesést, akkor nem gombolok már le róluk egy vagyont plusszban, úgyhogy szépen áthajtottunk a kapun, leparkoltunk és miután 10 percig néztük a zuhogó esőt, úgy döntöttünk, hogy enyhül és nekivágtunk, hogy közelről is szemügyre vegyük a zuhatagot. Mivel még mindig szemerkélt, villámsebesen csináltunk pár kötelező fotót, én káromkodtam, mert Peti rákezdett a menjünk már haza sirámának (baromi idegesitő tud lenni, mostanság elkezdte, hogy elmegyünk valahová és 5 perc sem telik el, ő már indulna haza és nyafog, nyafog, nyafog meg nyávog, de ilyen iszonyat irritáló stilusban), úgyhogy negyed órát sem töltöttünk a vizesés tövében, indulhattunk is hazafelé. Hogy kicsit emlékezetesebbé tegyem az utat, hazafelé átvágtunk Wicklow-n: először leautóztunk Glendalough-ig, majd onnan a Wicklow Gap-en át csorogtunk haza, de mivel a gps bekrepált (nem tölt, de ha tölt is, folyton elveszti a műholdakat, de ha tölt is és meg is vannak a műholdak, akkor meg 3 percenként lefagy) no szóval miután épp lefagyott és nem vettem észre, szépen elfelejtettem lefordulni balra egy ponton, igy elkanyarodtunk a Blessington Lakes felé, ami azt jelenti, hogy Naas-on keresztül, egy hiperóriási kerülővel értünk haza 2 körül... Itthon már várt egy adag sajtos rúd meg egy jó kis Anyu féle gombócleves, úgyhogy megebédeltünk és hogy Anyunak is legyen már valami jó a napban, beküldtem őt meg Aput a St Stephen's Green-hez sétálni, én meg itthon maradtam a kölykökkel babysitternek. Miután hazaértek Anyuék, felnyaláboltam Palikát és elsétáltunk a Tescoba venni ezt-azt. 7 óra volt, mire hazaértünk, úgyhogy innentől miénk volt a nap, jöhetett az esti roham.

Vasárnap délelőtt teniszre vittem Petit, majd átmentünk a Herbert Parkba játszózni Christian-ékkel. Bár eleve mondtam nekik, hogy negyed óra múlva mi lelépünk (Aput odarendeltem negyed 12-re, hogy majd kimegyünk a Poolbeg-hez kagylót gyűjtögetni hármasban), olyan 3/4-kor tudtunk csak elindulni, mert mindkét gyerek hisztériázni kezdett, hogy még hintázni akarnak, még mászókázni akarnak, még csúzdázni akarnak, még, még, még. 3/4 12-kor aztán végre nekiindulhattunk, ők mentek haza, mi meg a Poolbegre. Pont dagály volt hálistennek, igy láttunk némi tengert is, de egy részen találtunk gyönyörű kagylókat is, úgyhogy gyűjtöttünk egy csomót, nem mintha nem lenne már itthon több kilónyi, de sebaj, egy kis kagyló mindig jól jön... Fél 2-re értünk haza, megebédeltünk, majd ebéd után mindenki csendespihenőzött, én is, mert olyan hulla voltam, hogy ihajj, tekintve, hogy Palika alvása mit sem javult augusztus közepe óta... Mikor felkeltünk, sütöttem egy isteni szilvás pitét, majd Petivel elautóztunk a Tescoba vásárolni, Anyuék meg elvitték Paját sétálni egy kicsit a környéken. 7-kor itthon futottunk össze, rövid telefon AV-vel, majd fürdés, alvás.
Ennyi. A hét eseményeivel még visszatérek, de most rohannom kell, csőben sült brokkolit kell csinálnom ebédre, szevasztavasz.