Oldalak

2014. október 14., kedd

Lehet sajnálni...

Tegnap este utolért a végzet: belázasodtam. Délután még szinte semmi bajom nem volt, majd 6-7 óra tájékában elkezdtem szédülni, fájtak a végtagjaim, alig birtam a karomat és a lábamat emelni és hopp, egyszer csak 38,4-et mértem. Nem vagyok benne biztos, hogy a gyerekektől kaptam el ezt a megfázós-torokfájós-köhögős micsodát, mert a torkom ugyan fáj, de nem folyik az orrom, nem köhögök és egyik gyerek sem lázas, szóval... Szerintem enyhe mellgyulladásom lehetett (bár nem tudom, az átfut-e az emberen egy nap alatt), ugyanis tegnap reggel úgy ébredtem, hogy a jobb mellem helyén egy kő van, ha felemeltem a karom, úgy nézett ki, mintha valami béna plasztikai sebész beültetett volna egy elfuserált szilikonbetétet (konkrétan kocka alakú volt a cicim és nagyon fájt), de mivel délutánra úgy-ahogy eltűntek a csomók, nem hittem volna, hogy este még beüthet a krach... Persze Murphy az Murphy, megszivtam rendesen a dolgot, azt hittem, meghalok, nem emlékszem mikor voltam legutóbb ilyen szarul. Isteni volt levezényelni az estét ilyen állapotban, főleg úgy, hogy Peti sirt, mint a záporeső, hogy mikor jön már haza az apja (!), Palika meg nem kegyelmezett, hiába kezdtem el szoptatni-ringatni fél 9-kor, mint máskor, még fél 10-kor is fenn volt és óbégatott. Ekkor bevallom ott hagytam az ágyban, lefeküdtem és bár halványan hallottam, hogy ordit, nem volt erőm kivenni, úgyhogy egy idő után elhallgatott. Óriási szerencséjére éjfélig meg sem nyikkant, majd akkor felsirt, felállt az ágyban, de enni nem akart furcsa módon, csak kézben lenni kicsit, úgyhogy némi ringatás után fél 1kor visszaaludt és fél 6-ig húzta a lóbőrt. El sem hiszem, 5 órán át aludt! Fél 6-kor már korgott a gyomra, megetettem és vissza tudtam tenni még fél 8-ig. Ha megint óránként kelt volna, én nem tudom, mit csináltam volna, igy ez istenien kijött, hálát adok az égnek, hogy tudtunk pihenni kicsit.
Most már úgy érzem, túl vagyok a nehezén, a torkom ugyan fáj és a manduláim akkorák, mint egy-egy dinnye, de lázam nincsen, Anyuék lassan felszállnak, marhapörköltet főzök épp, hát mi kell még?
Na ugye.  

2 megjegyzés:

  1. Júúj, jobbulást. Még szerencse, hogy jönnek anyukádék!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. :) Nem is értem, velem ilyen még sosem volt... Miért pont most, 9 hónaposan???

      Törlés