Napok

Mert azok azért telnek...
Tegnap úgy döntöttem, elmegyünk a Lidl-be, miután Paja 12 körül kelt és még nem kellett oviba mennünk. Ahhha, ahogy azt én elképzelem... Kinéztem a legközelebbi Lidl-t, 1,8 km, szuper. 3/4 1-kor nekivágtunk, nagy dugózás és némi keresgélés után 1/4 2-re (!) meg is találtuk - majd kiderült, hogy nincsen parkolója, állj meg marha az utcán valahol, ötezer méterrel arrébb, keresd meg a parkolóórát, szerezz aprót, gyalogolj vissza a gyerekeddel a boltba, vásárolj be, cipeld vissza a kocsihoz az árut, szenvedjétek be magatokat az autóba és már kész is vagy. No nem. 1/4 2-kor szépen fogtam magam és visszaindultunk Petiért az oviba, hogy 3/4 2-kor már el is indulhassunk újra a Lidl-be, ezúttal a Nutgrove-ba. Egyszerűen nem tudom, ki dolgozik ebben a városban, ha folyton dugó van, ha lépésben haladunk mondjuk úgy a reggel 10 és 12 majd az 1 és 3 óra közé eső időszakok kivételével mindig (pénteken persze még ezek a kivételek sincsenek, hiszen egész nap millióan vannak az utakon, őrület). No szóval röviden és tömören: voltunk a Lidl-ben, a szokásos Lidl-ös cuccok mellett most vettem Palikának cuki kis harisnyákat is, majd átsétáltunk a Homestore + More-ba és betermeltünk Halloweenes dekorból* illetve vettem két matracvédőt és egy zuhanyfüggönyt is. Fél 4-re értünk haza, gyors ebéd és jöhetett is a csendespihenő. Mire a két gyerek felébredt, megérkezett AV is, én pedig leléptem a PCI-os előadásra, ami sajna nem volt olyan átütő, de legalább 1 méter 10 centinél magasabb emberek körében voltam, az is valami. Mivel szerencsém volt és pont elkaptam a buszt hazafelé, 3/4 8-ra már itthon is voltam, úgyhogy egy villámvacsora után kezdődhetett is az esti rituálé. (Az éjszakáról most nem irnék, rekordot döntött Paja, iszonyat, komolyan, iszonyat.) A folyamatos ébredések között megfőztem a mai ebédet (gombapörkölt) és sütöttem némi omlós fahéjas kekszet, mert ma 5 körül átjönnek Gyöngyiék.
A ma reggel morgósan indult (őrület, milyen kevés alvással is tud létezni az ember, igaz, zombi üzemmódban), majd miután AV megjött a Boots-ból (gyógyszert kellett vennie, mert hétfőn ugye megy Amerikába), mi Petivel elmentünk a Kukacos játszóra, mert gyönyörűen sütött a nap, gondoltam szegény ne ragadjon már a négy fal közé, még ha mi álmosak is vagyunk... A játszóról hazafelé elnéztünk a Nutgrove-ba, vettem Palikának altató teát (de bio!) és végre beugrottam a Dealz-be is szinfogóért meg bio baby rice-ért. 1-re értünk haza (ismét csak óriásit dugóztunk, káromkodtam is, mint a kocsis, hogy a sok hülye szombati vezető most beült a volán mögé, őrület basszus, zöld a lámpa, elsőbbségünk van és bakker engedi be sorba az autósokat maga elé, mert fél, én meg nagyjából agyvérzést kapok mögötte, mert a dudaszóra sem hallgat persze), gyors ebéd, majd sütöttem egy szilvás potyogtatós sütit, AV elment cipőt venni magának (azóta megjött, nem kapott semmit), én letettem aludni a pulyákat és most várjuk, hogy megérkezzenek a vendégek, hűűű, roppant kipihenten fogunk ám bulizni... Hát igy megy ez.    

* Peti kapott egy Halloween-es elemlámpát, öt feltéttel; egy kacskaringós szivószálas poharat; néhány szellemes üvegmatricát; vettem az ajtóra egy huncut képű tököt, néhány szalvétát és egy villogó szellemfigurát a már meglévő tök és pók mellé. Rengeteg nagyon beteg cucc volt amúgy, rácsot rázó rab, rugdosó csontváz, én is majdnem összefostam magam, nem hogy Peti, de ennek ellenére azért élvezte is a shopping spree-t, bár többször hangsúlyozta, hogy nem fél ám, nem fél...