Oldalak

2014. november 12., szerda

A hét eleje, de bár irhatnám, hogy a vége

Szar ez a hét eddig, azt kell mondjam. Nincs semmi különös, csak a szokásos, de akkor is, talán pont ezért szar.
Hétfőn ömlő esőben ovi után elautóztunk a két gyerekkel a Nutgrove-ba, mert szerettem volna E vitamint venni a krémembe és Peti már régóta nyúzott csillámporért, amit cupcake-re tudunk tenni, hát gondoltam jó arc leszek és veszünk azt is. A két gyerek esőben való navigálása már alapból nem egyszerű (kioperálom a footmuff-ot a babakocsiból, letolom Palikát a kocsihoz ernyővel, beteszem az ülésbe, összecsukom a babakocsit, bedobom hátra, elmegyünk Petiért, ott kiszedem Paját, felmegyünk Petiért a terembe, leimádkozom, visszacsoszogunk az autóhoz, beteszem Palikát, mikor megérkezünk, kiszedem a babakocsit, beleteszem Palikát, Petivel kiabálok, hogy maradjon mögöttem, ne csalinkázzon a kocsik között, majd beszaladunk vásárolni), de ezt most azzal megspékeltük, hogy hazavittük Christian-éket is, ne kelljen már taxira várniuk. Ez szerintem hibás döntés volt (pontosabban Palika szerint), mert ez a 15-20 perc kiesés pont elég volt ahhoz, hogy Christian-éktől a Nutgrove-ig végig orditott. De nem ám csak úgy módjával, hanem mint aki a haláltusáját vivja. (Mivel nagy a teste (11,71 kg, tegnap mértem), óriási hangereje van, komolyan, elképesztő, milyen hangos tud lenni, megkockáztatom, hogy Petinél is erősebb a hangja, de egy biztos: elviselhetetlen, ha zárt térben vagyunk, akkor meg végképp.) Mikor megérkezve kivettem a kocsiból, taknya-nyála összefolyt már, rossz volt ránézni, felpüffedt az arca a sirástól, jajj, nagyon kivolt, de mint tudjuk, Palikáról beszélünk, úgyhogy amint megölelgettem csendben maradt és igy is tett egészen addig, amig haza nem értünk és próbáltam altatni, de nem akart, mert akkor újra rázenditett. Először az E vitamint vettük meg (Peti már itt begőzölt, mert lufit akart vetetni, 4 euróért, na álmodozzál csak tovább, úgyhogy a natura boltot végigüvöltötte - beszarok, hisztizik 4 évesen), majd átsétáltunk a Penney's-be Palika harisnyáért. Amint megleltük a baby harisnyákat (és volt fiús is, hurráááá, igaz, csak 9-12 hós méretig), Petinek pisilnie kellett, igy gyalogolhattunk vissza az épület másik végébe, pisilni. Mivel nagyon szép kis harisnyák voltak a Penney's-ben, visszamentünk értük (bár a 9-12 hós méret kissé aggasztott), vettünk is hármat és elégedetten távoztunk. A következő (utolsó) állomásunk a Dealz volt, itt vettünk ehető csillámport és cupcake icing-ot, de kicsin múlt, hogy nem tettem ezeket vissza, mert a pénztárnál Peti kinézett egy órát magának, majd mikor nem hatódtam meg a nyigásán és nem vettem neki, fogta az órát el eldobta. Ott, a többi vevő és a pénztárosok előtt. Az óra tokja nagyot koppant a linóleumon, én pedig azt hittem kettéhasitom ezt a hálátlan, szemtelen, büdös kiskölyköt. Végül nem hasitottam ketté persze, csak közöltem vele, hogy felőlem azt csinál, amit akar, én hozzá sem szólok, mig haza nem érünk, mert egyszerűen unom, elegem van belőle, én ilyen kis disznóval nem vagyok hajlandó foglalkozni. Innentől szó nélkül jött mögöttem (bevallom, ha nem jött volna, ott hagytam volna, rossz pénz nem vész el), majd amig megetettem Palikát (nem akartam, hogy hazafelé sirjon), addig is ott ült mellettem, csendben. Hazafelé tankoltunk (ez mondjuk vicces volt: beálltam az első kúthoz, hogy férjenek még mögém, mire cérnahangon megszólalt valaki, aki nem a Paja volt, mögöttem, hogy Anya, ez csak dizel - és valóban bakker, csak dizelt lehetett annál a kútnál venni, nem is értem, általában mindenhol van egy fekete meg egy zöld slag, itt csak fekete volt, hát betojok, tolathattam vissza), majd 3/4 4-re itthon is voltunk. Palika persze, hogy a megtépázott idegeimet tovább rágcsálja - nem akart elaludni, 5 óra elmúlt, mire végre beszunnyadt, ami gáz, mert akkor szokott kelni, ergo el lehet képzelni, mikor lehetett este lelőni... Este, hogy legyen valami jó is, sütöttem sütőtökös muffint (a múltkori recept alapján) és némi csokis icing-gel meg csillámporral cupcake-t varázsoltunk belőle. (Nem csillogott túlzottan, nem tudom, mások mit használnak, de legközelebb rákérdezek.)
Kedden, vagyis tegnap, folytatódott az eső: odafelé még kocsival vittem Petit oviba (itt megtudtam, hogy Christian kisöccse úton van, hurráhurrá), de visszafelé ez már nem ment. Az úgy volt, hogy eleve késéssel indultam le Palival a kocsihoz, mert Dean küldött egy képet, hogy megszületett Joey és örömködtünk meg sms-ezgettünk, majd mikor leértem a kocsihoz, megdöbbenéssel láttam, hogy a bal hátsó kerék totál lapos... No most mivel ekkor már 50 volt, már nem volt időm felmenni esernyőért meg Palikának lábzsákért vagy esővédőért, úgyhogy úgy, ahogy voltunk, szóval ahogy a kocsiba ültünk volna, úgy rohantunk Petiért az oviba, de mivel szakadt az eső, mire odaértünk, már akkor totál szarrá áztunk Palikával és akkor még haza is kellett jönnünk. Peti oltári szerencséjére nagyon szépen jött hazafelé, nem kellett noszogatni vagy motiválni, semmi, szedte a lábát, mint a kisangyal, pillanatra ő volt a régi Peti, nagyon hálás voltam érte (illetve azért is, hogy Palika harisnyájából folyt a viz (hiszen csak a fejét védte a babakocsi, a lába kilógott), de szerencsétlen egy szót sem szólt, úgy ült ott a kis kocsijában blazirt képpel, mintha legalábbis száz ágra sütne a nap... Mikor hazaértünk, mindenki átöltözött, tetőtől-talpig, úgyhogy nagyon bizom benne, hogy egyikünk sem fázott meg... A délután csendben telt, sütöttem kenyeret - hiszen boltba nem jutottam el, hömpölygött az úton a viz, nem viccelek, felhőszakadás volt órákon át, az autók tengelyig jártak a vizben - este pedig még palacsintát is sütött AV. A szépséges napunk után szépséges volt az éjszakánk is, de erről már irtam az előbb...
Amikor pedig ma reggel láttam, hogy újra ömlik az eső - hát nagyon közel voltam a sirógörcshöz. AV szerencsé(jé)re megmentett: elvitte Petit oviba reggel, igy nem kellett Palikával szórakoznom, de hogy 3/4 2-kor hogy hozom majd el őkelmét az oviból, no arról gőzöm sincsen, mert most is esik, az esernyőm el van törve és AV épp most van a szerelőnél a kocsival (egyrészt vesz új kereket, ha minden igaz, másrészt meg rossz a fék, nyikorog, azt is kicserélteti). Hát igy élünk mink ezen a héten - szánalmas, mi?  

6 megjegyzés:

  1. Az órát nem vetették meg veled?
    Hú, én nem is tudom mit tettem volna ilyen szituban... :-(

    VálaszTörlés
  2. Neeeem, hát ez Irország. ;) Amúgy kis olcsó óra volt, ilyen gagyi, de akkor is. Nem tört el hálistennek egyébként...
    Hát ne is mondd, tök mérges voltam. :( :(
    Mondjuk most kicsit mintha javulna... Tegnap semmi gond nem volt vele, ma még nem tudom, alig értünk haza. :D

    VálaszTörlés
  3. Jaj annyira rohogok ( bocs) a "pontodabban Palika szerint" reszen.
    Nekem az jutott eszembe valamelyik nap hogy az nem zavarhatja okez ha a golyszik rosszul allnak? A pasik folyton igazgatjak a micsodajukat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Golyszik? :D :D :D Hát ez eltartott egy ideig, mire leesett, mire gondolsz. :D
      Nem tudom... Nem tudom, miért sirt... Elég szűk neki már a hordozó, lehet azon kapta fel a vizet. :)

      Törlés
  4. Azt akartam már kérdezni, hogy te hogy tudsz úgy koncentrálni a vezetésre, hogy közben hátul valaki kiabál/beszél?
    Én mindig úgy elfáradok egy ilyen 20-30 perces út során, mintha ezer km-t vezettem volna...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :))) Hát igen, elég gáz. De nincs mit tenni, inkább gyorsan megyek, hogy hamar odaérjünk. :D Mondjuk vicces lehetek kivülről, hogy fél kézzel vezetek, a másikkal meg próbálom a hordozót piszkálgatni, hátha az segit. (Nem.)

      Törlés