A morc idő ellenére (Nyugaton az iskolák ki sem nyitottak, tizensokezren maradtak áram nélkül, a hátsó kis utcánkban pedig beszakadt az úttest, végig, keresztben, úgyhogy nincs mese, közeleg a világvége azt hiszem) tegnap jó kis aktiv napunk volt.
Bár szerda este még le akartam mondani a délelőtti védőnői látogatást az időjárás miatt, végül úgy döntöttem, egye fene, vánszorogjunk oda mégis, jobb túlesni az ilyesmin. 10.45-re mentünk, kocsival, de megállni természetesen csak ezer km-re tudtunk, igy Palikát felnyalábolva, a fákat tövestül kicsavaró szélben gyalog dülöngéltem oda az irodához. (Az ir szél nagyon kis cseles egyébként, nem egy irányból fúj, mint otthon (úgy rémlik otthon úgy fúj, általában szemből haha), hanem igy össze-vissza lökdös, mész két métert, megtaszajt jobbról, haladsz tovább, üt egyet balról, majd szemből, kitámasztasz, betámad hátulról, szóval méltósággal menni, ha szél van, meglehetősen bajos nálunk, főleg, ha közben egy 12 kg-s ficergő csomagot cipelsz.) No szóval 11-re értünk be, 11.10-re pedig már végeztünk is, lenn vannak a golyók hihi, mindkettő a helyén, isteni. 11.25-re értünk haza (néztem az órát, mert ez már rég alvásidő, sóhaj), ekkor gyorsan adtam némi tápot Pajának, ő pedig 11.45 körül el is aludt. Szuper. Volt maradék rakott padlizsán itthon, igy az ebéddel nem szórakoztam, összedobtam hát helyette egy kakaós-diós sütit, azt az egyszerűt, ami kb 20 perc alatt tokkal-vonóval kész van, ráadásul isteni finom is. Mivel Petiért menni kellett az oviba, szegény Palikát 1.30-kor kénytelen voltam felébreszteni (nem értem, hogy csinálja mostanság ezt, hogy éjszaka 1 óra 15 percnél hosszabban nem tud aludni, napközben viszont most már másodszor aludt többet, mint 1,5 óra), hát szegény nem volt boldog. Az oviba természetesen kocsival mentünk (eső, orkán, jajj ugye), majd egy merész ötlettől vezérelve nem haza jöttünk, miután felkaptuk Petit, hanem megnéztük az új játszóházat, a
Fraggles-t. Az odaúton kissé paráztam, jól tesszük-e, hogy kimozdulunk ilyen itéletidőben (a kocsit is rángatta a szél, néha komolyan befostam, akkorákat lökött rajtunk), de ha már elindultunk, nem fordultunk vissza. Végül fél 3-ra értünk a játszóházba, ami
megérkezésünkkor még meglehetősen tele volt. Amig én fotózgattam, a két fiú játszott, Peti felmérte a terepet, ide-oda kapott, Palika meg leült a terem szélére, adtam neki egy dobot és azzal szórakozott ezer évig. Tudunk élni, tudom. Fél 4 körül Peti elkezdett nyafogni, hogy éhes (nem csodálom haha, nem ebédelt még, sőt, Paja sem ugye), úgyhogy bevonultunk a kávézóba, Peti kapott egy muffint, én egy teát, Palikát meg beszereltem egy jumperoo-ba és mindenféle aprósággal etettem, keksszel, ropival, zabszelettel, ilyesmikkel. Viszonylag szépen rágcsáltunk hát kicsit, majd miután a fiúk úgy döntöttek, elég a tétlenkedésből, még visszamentünk egy rövid időre játszani az időközben szinte teljesen kiürült játszóterületre. Most, hogy alig volt valaki rajtunk kivül, Paja is megindult, megszaglászott mindent, csúszdázott, mászókázott, amit el lehet képzelni, Peti meg ugye alapból elvolt, úgyhogy teljesen menőnek éreztem magam, két (már mozgó) gyerekkel játszóházazom, hát milyen királyság már ez. Negyed 5 körül indultunk haza (fél 5-kor zárt a hely), azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Palika majd elalszik hazafelé a kocsiban. (Tulképp ezért is mentünk játszóházba, mert egyrészt ezer éve nem tudtunk kimozdulni, borzalom; másrészt meg ugye fél 2-kor kelt Paja, tehát itthon tuti, hogy nem tudtam volna elaltatni időben (= fél 5-ig)...) A tervem be is jött, fél 5 körül mindkét fiú (!) bealudt az autóban. Mivel ekkor már nagyon közel voltunk a lakásunkhoz, elkanyarodtam Poolbeg-re, hogy legyen még egy kis idejük aludni
és én is megnézhessem a viharos tengert. Az alatt a 10 perc alatt, mig álltunk a tengerparton, irtam egy gyors bevásárlólistát, majd 5 körül hazaindultunk, igy negyed 6-kor már itthon is voltunk. Ekkor begyúrtam egy kis adag pizzatésztát, majd amig az kelt, Palikát megebédeltettem, vagyis adtam neki egy üveges kaját és közben Anyuékkal Skype-oltam. Mire AV megjött fél 7 után, már nagyjából össze is volt állitva a pizza, csak sütni kellett, úgyhogy igazán szupernek éreztem magam, hogy tessék, védőnő, játszóház, süti, pizza... és mindez egy napon. Este még kicsit bütyköltük a dublinfox-ot, majd fél 12-kor úgy feküdtem le, hogy hahhh, hát ez egy szép kis nap volt.
És akik közreműködése nélkül ez nem valósulhatott volna meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése