Két gondolat bánt engemet...

... már a TT-vel kapcsolatban.
Egyrészt vajon a "nem jutottam el a postára, bocsánat" azt jelenti, mint én először hittem, hogy megvan minden ám, csak az a fránya posta fogott ki rajtam és nem tudtam feladni a levelet az ünnepek előtt, de még között sem, elnézést, de amint odaértem, megtettem természetesen, úgyhogy úton a kissé megkésett meglepetés - vagy azt, hogy hát ezt már buktam, igy jártunk, nem adtam fel semmit és nem is fogok már igy január vége felé közeledve. Mert erre azért még kiváncsi vagyok, csak a mihez tartás végett, nem akarom ugyanis téves álmokban ringatni magam, hogy egyszer csak majd jön valami, ha már nem karácsonyra, nem is a szülinapomra, majd húsvétra, esetleg jövő karácsonyra.
Másrészt az is izgat ám rendesen, hogy vajon az általam küldött kis valamit sikerült-e már kibontani vagy még mindig ott bujdosik valahol a lakásban. Mert azon kivül, hogy "szuper, megkaptam" majd "jajj, hát elfelejtettem kinyitni" még semmi visszajelzést nem kaptam, ami engem arra enged következtetni, hogy vagy oltári szart küldtem, hogy szóra sem érdemes reagálni, tetszik-e vagy sem vagy még mindig leszarom kategóriában leledzik a boriték és ki sincs nyitva.
Mert elhiszek én mindent. Elhiszem, hogy az élet nehéz, hogy a gyerekek húsrágók, hidverők, hogy az idő véges, de hogy két ember, akik állitólag szivesen olvasnak, akik birnak, ilyen szerencsétlenül otrombán viselkedjenek azt egyszerűen nem tudom hová tenni. Most őszintén, akkor mit várjunk a totálisan idegenektől?
Tudom, én is túlérzékeny vagyok, biztos, de ez kikivánkozott. Téma lezárva. De hogy én soha ebben az életben többet nem veszek részt hasonló hülyeségekben, az hótziher.