Kill me

Hát ez a hétvége az egyik legszarabb volt jó ideje.
A péntek még csak hagyján, jártunk Palikával Tescoban, bár már ez sem volt egyszerű, mert sok mindent kellett venni, igy nem a babakocsiban toltam végig a bolton, mint máskor, hanem betettem egy bevásárlókocsiba és úgy nyomultunk, de nagyon utálom ezt a megoldást, szóval pocsék élmény volt... Egyrészt ki tudja, ki fia-borja ült előtte ott a kocsiban, mennyire volt beteg, taknyos, koszos, fúj, undoritó ez az egész dolog; másrészt meg most már Paja sem az a csendben megülő fajta: amint hozzáért a feneke az ülőkéhez, már állt is fel, én meg agybajt kaptam, hogy a két pontos öv neki röhej kategória és simán két másodpercenként elkezdett kimászni, rám hozva ezzel a frászt... Úgy tűnik hát, vége a boldog vásárlásoknak, marad hát az online módszer, marha nagy, mert az meg a szabadidőmet emészti majd fel.
Szombaton délelőtt Peti és AV elmentek a kukacos játszóra, hurrá, én itthon főztem, mig Palika aludt, no ez mondjuk jó volt. A délelőtti alvásból viszont Paja már kissé szörcsögve ébredt (éljen a hideg & orkán kombó; a játszóház és az összefogdosott bevásárlókocsi - akármelyik és bármelyik kombinációja lehet a hunyó), szóval a hétvége további részét el lehet képzelni. (Nem.) Kimozdulni a szélben és esőben nem akartunk, nehogy romoljon Palika állapota, itthon gubbasztottunk hát mind a négyen és közben szó szerint fossá untuk magunkat. A délutáni alvás alatt AV elment a Lidl-be, hogy hozzon pár búfelejtő péksütit - de valami oknál fogva a bolt teljesen ki volt fosztva, úgyhogy három perecen kivül nem talált semmi mást, amivel meglephetett volna... Ami még ennél is jobb, mikor fizetett volna, észrevette, hogy nincs meg a bankkártyája, úgyhogy elszaladt az utolsó boltba, ahol még biztosan megvolt (pénteken este beugrott valamiért a Tescoba), megnézette cctv-n, nem hagyta-e az automatában a kártyát (nem), majd szomorúan hazakullogott, bankkártya és búfelejtő péksütik nélkül. (Hazafelé amúgy elromlott az autó rádiója is, ó jeee.) Itthon persze szerencsére meglett a kártya, ennek örültünk, no de ennyi, ezzel véget is ért a sikerszériánk. Az éjszaka undoritóan szarul telt: Palika 2-től 4.30ig fenn volt (előtte 9 és 2 között 45 percenként kelt) és ez annál is inkább bosszantó volt, mert nem volt bedugulva az orra, teljesen jól lélegzett, semmi baja nem volt az ég világon és mégis. (Mivel este 37,7 volt a "láza", kapott Nurofent is és azzal együtt sikerült ezt abszolválnia. Mi van, ha még azt sem kap? Egész éjjel dorbézol? (Én amúgy 37,7-re nem adtam volna még lázcsillapitót (röhej), de AV és Nagyi mániája, hogy hőemelkedésből könnyen lehet 39 és akkor azt nagyon nehéz levinni már, igy persze ezen is jól összevesztünk, ami még úgy kellett a nap végére...))
A vasárnap tehát már jól indult, tekintve, hogy a szokásos semminél is kevesebbet aludtunk. Palika 37,2-vel kelt, Peti tombizott, mi meg AV-vel folyamatosan vitáztunk, mert estére volt egy meghivásunk Gyuláékhoz, amit Peti egész héten várt (és nem mellesleg én is ki akartam mozdulni már az itthoni (kialvatlanságból adódó) őrületből), de AV kötötte az ebet a karóhoz, hogy felelőtlenség egy beteg gyereket társaságba vinni blablabla. Hiába mondtam neki, hogy Palikának semmi baja, él és virul, nem folyik az orra, nem rosszkedvű, nem bágyadt és azon kivül, hogyha négyszer megmérjük a fenekében a lázát, akkor 4-ből 3x 36,8-at, egyszer meg 37,2-et mutat a lázmérő semmi nem utal arra, hogy gondja van, folyamatosan erősködött, hogy nem, nem, ne menjünk, mert jajj, mi lesz Pajával. Jó volt a hangulat, na. Végül nagy viták, sértődések után azért csak elmentünk ám a "buliba", ahol csodák csodájára mind a négyen jól éreztük magunkat: Peti Legozott, Pali élvezte az új környezetet, répát és almát rágicsált, mi meg jót dumáltunk a többiekkel és legalább három órára úgy éreztük, van életünk... 3/4 8-ra értünk haza, gyors vacsora, gyors fürdés, altatás és találkozunk hétfőn. (Ahhhha, Palika 9 és 2 között háromszor kelt, majd fél 5-ig fenn volt ismét csak. Fél 5-ig! Esküszöm ott tartottam, hogy földhöz vágom. Napközben 1,5 órát aludt, egyszer, 1 óra körül és mégis. És mégis, mégis ilyen minősithetetlenek az éjszakái. Megőrjit. Komolyan.)
A legjobbat pedig nem is mondtam: sütöttem szombat este diós kiskifliket, amihez levettem a gyűrűmet - és a gyűrűnek azóta hűlt helye. Elveszett. Hiszen mi más is kellett volna még.