Események a két ünnep között

Hol maradtam le, hol is, talán pénteknél, hogy Nagyi megérkezett, AV beteg. Utóbbi valószinűleg valami virust kaphatott be, mert 2 napig 38,5 felett volt a láza és minden kijött belőle. Szerencsére nem adta át senkinek a kórságot, ami nagy csoda, mondjuk az is igaz, hogy karanténban volt, szomorú képpel szellemként csoszogott néha ide-oda a lakásban és ennyi, de akkor is, örültünk, hogy ilyen olcsón megúsztuk a dolgot és nem ment végig mind az ötünkön a hányós-fosós.
No szóval, szombaton délelőtt AV szenvedett, Nagyi Palacsintázott (haha, érted), mi meg Petivel elmentünk a St Anne's Parkba, a Christmas Kingdom-ba. Jó móka volt, mint a villám, úgy értünk ki, alig volt valaki az utakon, nagyon menő volt végigsuhanni az üres városon. Miután megérkeztünk, először a North Pole Express-re ültük fel, aminek a kijelzője alól csak kicsit lógott ki a Howth Express felirat, majd körbejártuk a vidámparkot, ami a meghirdetett 10 óra helyett nagyjából fél 12-kor indult be. (Mondjuk ez most annyira nem zavart, mert csak 11 után értünk oda, dehát ááááh, irek és az ő pontosságuk...) Peti szokás szerint kipróbálta a kézzel hajtott buszt, majd mindketten felmerészkedtünk a Kukacra, ami utólag nem volt jó ötlet, mert kockává fagytunk a nagy suhanásban. A dodzsemet, a nagy csúszdát, a hajóhintát és a hagyományos sima- és lovas körhintákat Pipetta veszélyesnek itélte, úgyhogy több pénzt nem költöttünk a vásári látványosságokra, ami nem is volt nagy baj, mert 45 percnyi kintlét után szét akartunk fagyni, olyan hideg volt. A parkból kifelé végignézegettük a kajás bodegák kinálatát és mivel tényleg nagyon hideg volt, kézmelengetőnek vettünk egy adag sült krumplit meg nekem egy koffeines (!) latte-t. (No jó, ezen kivül még vettünk öt szem gigászi méretű hűvöskés gumicukrot is, no de egyszer élünk és én is megkivántam, bevallom.) Amikor hazaértünk, összeütöttem egy kis ebédet a család egészségesebb felének (AV kekszezett), majd csendespihenőztünk és mivel estére AV kissé összeszedte magát, 6 körül leléptünk a Nutgrove-ba bevásárolni és megvenni Paja szülinapi autóját.
Vasárnap, miután AV már tökéletes egészségnek örvendett, a délelőtt a Marlay Parkban talált minket. Peti élvezte az osztatlan figyelmet, roppantul elégedett volt, hintázott, csúszdázott, mászókázott, de azért néha-néha megjegyezte, hogy hiányzik neki Pajika. (Olyan kis ártatlan amúgy, ilyenkor mindig úgy elfacsarodik a szivem, hogy a nagy rohanásban mi mindig azt hisszük, hogy ő már nagyfiú és úgy is kezeljük, pedig szegényke még csak egy kis pöttöm, hát 4,5 éves csak, milyen fiatalka már, mikor voltunk már mi 4,5 évesek, 30 éve basszus!) A parkból hazafelé beugrottunk a dundrum-i Lidl-be, mert szombaton elfelejtettem csirkemellet venni, majd tűztünk haza ebédelni. (Hogy mit, azt nem tudom, talán sajtos tésztát csináltam haha.) Délután Petivel nagy programunk volt: AV elvitt minket a Funderland-be a Fossett's cirkuszba. Pipi nagyon aranyos volt, szépen végigülte az ölemben az előadást. Itt-ott ugyan kicsit unta a banánt, akkor jó hangosan rákérdezett, hogy meddig tart még ez a cirkusz, de alapvetően tetszett neki a dolog azt hiszem. A kedvence a bohóc volt (egész tűrhető volt egyébként a bohóc szereplése, nem volt totálisan idióta és nem nézett ki idegesitően szomorúnak sem) illetve az, hogy az előadás végén műhó esett... Az igazat megvallva egyébként én rosszabb mókára számitottam, tekintve, hogy sosem szerettem a cirkuszt, de ez olyan kis aranyosan családias délután volt, pont olyan Petinek-való. Nem volt túl hosszú (egy óra volt az előadás), nem voltak benne félelmetes, aggasztó vagy túlságosan grandiózus jelenetek, úgyhogy amellett, hogy minden fontos cirkuszi elemet láthattunk (Hajlékony Ember, nőcit eltüntető bűvész, tűzdobáló, légtornász és társaik), 4 éves fejjel is abszolút felfogható és élvezhető volt az egész, szóval örültem, hogy el tudtunk menni. Mivel nagyon hideg volt ezen a napon is, az előadás után nem maradtunk a Funderland-ban vidámparkozni, hanem amint kiléptünk a sátorból, azonnal szóltam AV-nek, hogy jöjjön értünk, mert megfagytunk, úgyhogy 6 óra 10-re már otthon is voltunk.
Hétfőn délelőtt AV fél napot dolgozott, mert ekkor volt az amerikai állásinterjújának az utolsó köre. Mig ő izzadt, mi Petivel elmentünk a Kukacos játszóra, ahol szokás szerint (vagy inkább surprise, surprise) szana-széjjel fagytunk. (Bizonyos elképzelések szerint a globális felmelegedés többek között Irországban jégkorszakhoz fog vezetni, hát ezt most télen tapasztaljuk, az átlagos 6-8 fokos napok helyett ugyanis hetek óta repkednek a minuszok, ami nagyon durva, egyáltalán nem megszokott errefelé.) No szóval miután 40 percnyi játszózás után Peti a hintához, én meg a földhöz fagytam félig oda, úgy láttuk, talán itt az idő hazaindulni. Útközben megálltunk a Lidl-ben, vettem két kést, mert már teljesen kifogytunk a zöldségpucoló késekből (nálunk ezek fogyócikkek, nem is értem, miért) és húztunk haza a melegbe. (Ja, Peti teljesen kigyógyult a "kérek ezt, kérek azt" betegségéből, újra ép elmével tudunk bevásárolni vele egy ideje, szóval amilyen hirtelen jött ez az őrület, úgy el is múlt és nagyon bizom benne, hogy vissza sem tér egy hamar, mert kiboritó, még emlékszem...) Amikor hazaértünk, rakott kelbimbót csináltam (nagyon jó lett, a héten is lesz, hurrrráááá), majd elmentem AV-ért a Céghez, hogy randizzunk kettesben. Sajnos rajtunk kivül eső okokból nem sikerült túl jól a találkánk, de igy legalább tudtuk, hogy ennél már csak jobb jöhet... Az úgy volt, hogy be akartunk ülni a Bewley's-be sütizni, de a Grafton közelében sehol sem találtunk parkolót. Ezer év keringés után végre nagy nehezen letettük a kocsit, odasétáltunk a hömpölygő embertömegben a kávézóhoz és báááámmmm - sorállás volt, hogy az ember egyáltalán bejusson... Egy kávézóba. Érted. Beállsz egy húsz-harminc méteres sor végére és várod, hogy a szerencsések megegyék a kis sütijüket, megigyák a teájukat, fizessenek és cserélhessetek... No ne. Csalódottan kifordultunk hát, mondván sebaj, van itt még kávézó, beülünk máshová, mit nekünk Bewley's. Aha. Ahogy azt mi elképzeljük. Hát ez a Hanyatló Nyugat! Válság, szegénység, éhhalál! No kérem: benéztünk vagy öt másik kávézóba és mindenhol ez volt a helyzet. Nulla hely, sorállás, izzadtságszag. Mentő ötletként eszünkbe jutott, hogy elmegyünk a Dunnes kávézójába, ahol ugyan nem első osztályúak a sütik (jó, hát Irország eleve szar ezen a téren, az én minimális tudásommal eskü jobb tortát hozok össze, mint bárki más a szigeten haha, egyszerűen itt a cukrászat, mint olyan, ismeretlen... lúdláb? dobostorta? tejszinen kivül más krém? egyáltalán egy rétegnél több krém? no neeee, az már szemfényvesztés kategória, olyan itt nincsen...), no szóval becéloztuk a Dunnes-t, hátha ott van hely és tádááám, volt is. Csak éppen a sütik voltak kissé khm... szinvonal alattiak. Volt scone, gingerman bread, valami borzasztóan kinéző gyümölcskenyér meg két szelet citromos süti... (Utóbbi úgy nézett ki, hogy két réteg vastag tészta és középen egy halvány sárga csik, mintegy szerényen jelezve, hogy itt valami más van, nem tészta.) Mivel még ez a "krémes" (hahahaha) süti állt legközelebb a vágyálmaimhoz, megvettük mindkettőt (egyenként €3,6-ért, ez a másik), majd boldogan helyet foglaltunk, kortyoltunk egyet a teáinkból és megkóstoltuk A Desszerteket... Hát. A villa koppant a tésztán... Szomorú szivembe bevillant a Szamos kávézó a KÖKI-ben, hogy ott milyen habos-babos, puha, elomló sütiket ettünk tavaly télen, majd ezzel a gondolattal megerősödve egymásra néztünk és szó nélkül visszavittük a sütiket, hogy bazmeg mindennek van határa, ezek minimum egy hete kinn álltak a pulton, de még az is lehet, hogy látták a Mikulást, amint csokikat csempész a magyar gyerekek csizmájába... Hálistennek pampogás nélkül visszavették a borzalmakat, úgyhogy süti nélkül, gyorsan felhajtottuk az italainkat és húztunk, mert időközben persze a parkolócetlink is lejárt... (Mi aztán tudunk randizni, mi?) Hazafelé, mivel úgy éreztem, hogy nekem ma sütit kell ennem, elmentünk a Natural Bakery egyik üzletébe, Stillorgan-be és vettünk egy mini tortát, remélve, hogy jobban járunk, mint az eddigiekkel. (Jobban jártunk, bár az meg olyan szinten tejszines volt, hogy egész éjjel hányingerem volt, pedig csak egy vékonyka szeletet ettem... Ez van, na.)
Kedden, 30-án délelőtt, immáron hármasban visszatértünk a St Anne's Parkba. Ezúttal hanyagoltuk a vidámparkot, egyenesen a játszótérre mentünk és mig Peti hintázott, mi Sydney-n gondolkodtunk. Mivel ezen a napon kevésbé volt hideg, játszózás után fociztunk is, persze csak úgy módjával, mert minden csupa sár volt. Délután ismét kettesben randiztunk AV-vel: hirtelen ötlettől vezérelve (sütött a nap, mikor indultunk és úgy képzeltük, majd andalgunk a tengerparton a naplementében) kiautóztunk Bray-be. Mire odaértünk, természetesen elromlott az idő, igy vacogva tértünk be a Gino's feletti étterembe teázni és reményeink szerint sütizni. Utóbbi vágyunk megint félresiklott, a Barracuda-ban ugyanis mint megtudtuk, nincs süti-szerű desszert, csak olyan desszert-desszert. Ha már ott voltunk, persze nem álltunk odébb, de bevallom, mindketten kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy no, itt sem kapunk csokitortát a teánk mellé. (Mindenesetre a kilátás legalább szép volt...) Bray-ből egyébként ezek után nem haza, hanem a Dundrumba autóztunk, mert AV rendelt valamit az Argosból, amit át kellett vennünk estig. Sajna óriási dugó volt, igy ezer év volt, mire végeztünk, hiába no, tényleg tudunk élni. Fél 7 körül értünk haza, Peti már tűkön ült szegény és gondolom Nagyi is, aki fél 4-től egyedül vitte a két gyereket...
Ennyi volt hát a két ünnep köze dióhéjban, szép volt, jó volt, holnap jön Szilveszter, az Új év és Palika szülinapja, stay tuned.