... cikk EZ, meg ez a nő is az. Mikor voltam a gyászcsoportos képzésen, már akkor megállapitottam, hogy kissé fura, de jó, hogy vannak ilyen emberek is közöttünk...
És most nem birom kiverni a fejemből, hogy Nagyapa megvárt, hogy hazajöjjünk Amerikából és csak azután halt meg, hogy "látott". (Vagyis én láttam, ő már nem volt magánál jó ideje akkor.) Szipp.
Olyan érdekes a halál témakör... Kicsit az én viszonyom is speciális ilyen téren, bevallom.
VálaszTörlésDe pl érdemes elgondolkodni azon, mi volt az elhunyt utolsó mondata hozzánk, miről beszélgettünk utoljára. Eléggé kemény, sorsszerű, jövőbepillantó tud lenni.
Én semmire sem emlékszem sajnos, régen beszéltünk sajnos előtte. :(
VálaszTörlésAmúgy abban az évben Nagyapa mellett a keresztanyám is meghalt és mig az előbbitől végülis szépen el tudtam búcsúzni, az utóbbi halála olyan szerencsétlen volt (rákos volt, hónapok alatt elment, mikor utoljára láttam, mutatta, hogy hullik a haja, másra nem is emlékszem), hogy hiába nem voltunk oltári szoros kapcsolatban, mégis ezerszer eszembe jut azóta is egy csomó mindenről... Szóval egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy meghalt, annyira hihetetlen.
El sem tudom képzelni, hogy egy balesetes / infarktusos halált hogy lehet feldolgozni...
Nehezen...
Törlés