Szülinapos hétvége

No kérem, ezt is megéltük. 35 éves lettem, te jó ég, Anyu szerint ez már inkább 40, mint 30 haha, no ne. Mondjuk tény, hogy matematikailag a 35-öt már 40-re kerekitjük, de érted. Hogy tudnám, hová tűnt ez a rengeteg nap, hónap, év?! Mikor lettem én ilyen öreg? Eh...
No de nézzük csak sorjában.
Szóval szombaton magyar ovi volt, vittem Petit, ahogy kell. Amig ovizott, én beültem az Itsa-ba reggelizni (bagel & tea - €7,10, tudok élni), mert ott van wifi és valahogy egyébként sem volt kedvem beszélgetni a magyarokkal, akik ott maradtak a Parish Centre-nél. Negyed 12-ig eszegettem, netezgettem, majd átballagtam a Supervalu-ba vásárolni. Mivel baromira fújt a szél és iszonyat hideg volt, vásárlás után nem sétáltam vissza a kocsihoz, hogy betegyem a cuccokat, inkább összeszedtem magam és vacogva visszagyalogoltam az "ovihoz", ahol beültem a magyarok közé és dumálgattunk. Meglepő módon, bár tartottam a többiektől kicsit (az irországi szülős cikk óta mindenkire ferde szemmel nézek cseppet), tök jól éreztem magam; mig vártuk, hogy vége legyen az ovinak, jókat beszélgettünk, nevetgéltünk, úgy tűnik, ezúttal kifogtam az értelmesebb szülőket szerencsére... Pipiék 1 körül jöttek ki, úgyhogy szokásosan 2-kor értünk haza, ekkor befejeztem a gombapörköltet, amit még péntek este kezdem el főzni, megebédeltünk, majd némi játszogatás után, mikor Palikát letettem aludni, AV elment a Nutgrove-ba vásárolni, én meg ledőltem, mig Peti nézett egy Team Umizoomi részt. (Annyira birom, hogy már ilyen nagy, hogy lehet mellette aludni, édescsillagom... Oké, nem órákat hunytam, hanem 25 percet nagyjából, de akkor is.) AV negyed 7-kor ért haza, 7 körül nekiállt palacsintát sütni, szóval kicsit elcsúsztunk az estével, de sebaj, Palikát mostanság úgysem lehet lelőni fél 10kor sem, nem tudom, mi lelte. Az esti "netidőmet" azzal töltöttem, hogy próbáltam utánaolvasni a kaliforniai földrengéseknek (hááát, nem túl biztató a helyzet, az a szemét Nostredamus is 2015-re jósolt egy baromi nagy földmozgást - hová máshová, mint Amerikába, hogy cseszné meg, szóval jól összefostam magam), mire AV előjött a farbával, hogy SF helyett mehetnénk NY-ba is, ahol ugye nincsenek földrengések - ámde ha valahol tartani kell a bűnözéstől, hát ott igen... Szóval marha nagy, kvázi választhatunk, hogy lelőnek, megmérgeznek, felrobbantanak Dublintól 5 órás repülőútra vagy ránk dől egy ház, esetleg elvisz egy cunami Dublintól 12 órás repülőútra. Jó, mi?
Vasárnapra amúgy elfojtottam magamban a félelmeimet, elvégre szülinapom volt. A délelőtt szokásosan telt: pakolásztunk, főztem, rakodtunk, illetve ebéd előtt kaptam egy doboz Ferrero Rocher-t. Kimenni sajnos nem tudtunk ismét csak, mert ronda egy idő volt ezen a napon is: szél, szél, még erősebb szél. Délután AV összeszedett minket, hogy menjünk el a tortáért, amit rendelt valami magyar cukrásztól, legalább kicsit kimoccanunk - de lőn, kiderült, hogy becsapott, mert végül Eszteréknél kötöttünk ki... Amikor Blanchardstown felé jártunk (cselesen más irányba indultunk, totál másfelé), már sejtettem, hogy valami turpisság van a dologban - de nagyon jól esett, hogy igy kifundálta, hogy lephetne meg. Eszteréknél zajlott hát a szülinapi party-m: volt házi hotdog (Limarás recept szerint), pia és banoffee pie torta gyanánt. Fél 5-re értünk oda, fél 8-ra haza, szóval jól elcsúsztunk a nappal, de mind a négyen tök jól éreztük magunkat (meg persze remélem ők négyen is haha): Peti Lindussal játszott (hihetetlen, hogy kijönnek, úgy birom ezt a kislányt, komolyan, Artúrék Lillájával még egy percet sem játszott Peti, bezzeg Lindussal! társasoztak, bújócskáztak, etették egymást, belevaló kiscsaj, na), a fiúk beszélgettek meg gitároztak, Livi meg Palika meg csak lestek, igaz, előbbi a lesés mellett rombolt is: mindent kiöntött, leejtett, összemaszatolt - ajjaj, látom a sötét jövőt. A buli után itthon még vacsoráztunk, beszéltem Anyuékkal, majd megkaptam a fő ajándékomat: egy Father Ted DVD összest, amiből sajnos még nem láttunk egy részt sem, no de majd eljön mindennek az ideje - remélem én... Szép kis szülinap volt, szerettem.