A hetünk vége szokásosan telik: tegnap este Palika belázasodott (mi más?) és még ma sincs jól, 1 körül 38 volt a láza még mindig. Hmmm. Mi Petivel Malahide-on voltunk a magyar oviban, elsirattam a malahide-i utakat, vicces, hogy már csukott szemmel (= GPS nélkül) is odatalálok ebben a faluban bárhová, ahol már jártam régebben. (Pesten sehová sem találnék el autóval, mivel ott sosem vezettem, mert nem volt rá szükség, ott van tömegközlekedés...) No szóval negyed 10-kor indultunk Pipivel és megdöbbentő módon 10-re odaértünk a foglalkozásra. Mivel még nem volt ott senki, elszaladtunk a Supervalu-ba, vettem ezt-azt, többek között magamnak egy kávét meg egy fánkot (Boston Cream-et, olyat, amilyet még régen lehetett kapni a DD-ban, hát ilyet), majd visszamentünk az ovihoz, leadtam Petit, én meg beültem a kocsiba reggelizni. 3/4 11-kor nekivágtam Swords-nak, körbefotóztam 3 játszóteret és siettem vissza Malahide-ra, hogy még tudjak egy kicsit beszélgetni a többiekkel meg legyen időm enni is valamit. (A fánk kevés volt.) Mivel Peti ovi előtt jelezte, hogy szeretne lila Ribena-t inni és nem volt kedvem €2-t fizetni azért, ami máshol fél, elsétáltam a Supervalu-ba, vettem magamnak egy szendvicset meg egy fél literes kakaót, Petinek meg egy sportkupakos lila üveges löttyöt és beültem az ovi elé enni meg tárgyalni a többiekkel. Sajnos kicsit elefánt a porcelánboltban voltam, mert volt ott egy baba, olyan 4-5 hónaposnak néztem, elkezdtem könnyedén beszélgetni az anyukájával, aki az ölében ültette és a mellkasán pihentette a cumizó gyereket felváltva, majd mikor kiderült, hogy a kisfiú egy éves elmúlt (!), kissé döbbent arcot vághattam, mert a beszélgetés csöppet megakadt. Pár perccel később az anyuka elkezdte lengetni a gyereket, de mintha egy rongybabát ringatott volna, úgyhogy megjegyeztem, hogy jó erőben van, mire a nő közölte, hogy 6 kiló a kicsi, nem nehéz... Innentől nagyon rosszul éreztem magam, mert végképp leesett, hogy valami nem stimmel a kisfiúval és nem tudtam, hogy maradjak természetes, mit jó ilyenkor mondani, mit nem... Hogy oldjam a feszültséget, megkérdeztem, mikor született pontosan a gyerkőc, hiszen ha egy éves, akkor lehet januári is, mint Palika, mire kiderült, hogy 2013 nyarán született... Szipp... Azóta sem tudom kiverni a fejemből ezt az esetet egyébként és hálát adok az égnek, hogy Palika él és virul. Hát jaj. Petiék 1kor végeztek, viszonylag hamar, 3/4 2-re értünk haza, ebédre pizzát ettünk és vártuk az estét hehe. T. és Pipi Palika alvása után elmentek a Herbert Parkba kacsát etetni, de mivel két falat kenyér után elkapta őket egy nagy jégeső, inkább elmenekültek a Lidl-be vásárolni. Az este további részre unalomba fulladt, vacsoráztunk, fürdettünk, altattunk végestelen végig.  
Ennyit hát a szombatról.