A napokban amúgy kicsit kivoltam, hogy úgy hozta az élet, hogy két fiunk van. Egyetlen ismerősünknél, barátunknál sincs ez a felállás, a legtöbb családban két lány van vagy maximum egy lány, egy fiú. Azon akadtam amúgy ki, hogy mindketten a kanapén játszottak és egyszer csak Palika minden átmenet nélkül elkezdte ütni Petit, de igy erőből. A végén szegény Pipi ott feküdt összekuporodva, záporoztak rá az ütések és nem tűnt úgy, mintha Paja egyhamar abba akarná hagyni az osztást. (Röhejesen hangzik, de nagyon erős, kifejezetten fáj, ha összetűzésbe keveredünk.) Erről a rövidke konfliktusról eszembe jutott, hogy atyaég, mennyi ilyen lesz még... Ez a két gyerek péppé fogja egymást verni, mire felnő. Persze, persze, a lányok is verekedhetnek, de alapjaiban azért egy fiú - mégiscsak egy fiú. A lányok egy idő után inkább pletykálnak, veszekszenek, piszkálódnak, a fiúk viszont, ha kell, ha nem, verekszenek... Tegnap itt volt Christian ugye és mi volt a legjobb szórakozásuk Petivel? Igen, igen, csépelték egymást, mint a szódás a lovát. Röhögtek közben meg kiabáltak, de azért csak verekedtek... És ez engem tök zavar. Tudom, hogy természetes jelenség, de basszus. Egy egészséges önbizalmú gyereket nem hat meg a vita, a csúfolódás (legalábbis szeretném ezt hinni, hogy tehetünk az ellen, hogy ne meneküljön öngyilkosságba egy gyerek a legdurvább esetben), a fizikai harc, a verekedés, a kakaskodás viszont komoly sérüléseket okozhat. Most irassam be karatéra vagy mi az isten? A veszélyes helyzetekből adódó baleseteket úgysem tudja azzal kikerülni...
Hjajjj, hát nagy az én bánatom. Mi lesz igy?