Peti tehát nem ment oviba, ahogy megjósoltam... Bár láza nem volt reggel, de elég későn kelt, igy nem volt szivem felébreszteni, kirángatni az ágyból, hogy uzsgyi... Úgyhogy ma még itthon maradt velünk, holnap viszont, ha minden jól megy, már mehet. Hurrá.
Hogy ne unjuk halálra egymás búráját, 10 körül elmentünk a KidSpace-be. Ez nem egy play cafe, 0-5 éveseknek, hanem normál játszóház, play frame-mel. (Nem tudom, mi ez magyarul.) A vicc, hogy miután a honlapon külön szekciót kapott a Sensory Town elnevezésű rész, úgy képzeltem, hogy ez egy hiper-szuper, izgalmas, innovativ valami, hiszen még "csoportokat is hoznak kifejezetten azért, hogy kipróbálhassák a helyiséget", de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez egy baromi nagy torzitás, mert a Sensory Town az tulajdonképp egy 4x4 méteres kis sötét szoba, benne két buborékoszloppal meg egy szines, villódzó lámpával. Először nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen van, mármint hogy egy ekkora lyukat képes valaki isteniteni, de aztán lenyugodtam, mert Peti azért élvezte a játszóházazást, bár elsősorban én ezt a hires ST-t akartam megnézni...
Délig maradtunk egyébként, Peti csúszdázott, mászókázott, én meg Palikáztam ez idő alatt, aki természetesen mindenhol szeretett volna lenni, kivéve a Toddler Area-t. Haha. Ettünk egy muffint, hárman, én ittam egy teát is, tehát a 12 euros belépő mellett még költöttünk 6 eurot - hát, nem ez volt életünk legjobban elköltött 18 euroja, az már biztos. Mondjuk legalább láttuk a helyet és nem fog hiányozni...
Amikor hazaértünk, összedobtam egy paradicsomlevest (isteni lett, én mondom, isteni), meg bedobtam a sütőbe egy kis sült krumplit és két halszeletet ebéd gyanánt. Délután még csinálnom kéne pár kiflit, mert megint hijján vagyunk a kenyérnek, de nem tudom, lesz-e hozzá energiám.
Az IKEA-s sátrat is eladtam, hurrá, hurrá, fogynak a dolgaink, vagyis inkább szipp szipp.