Hétvégi krónikám tehát. Ha minden igaz, a pénteki szar helyzetnél hagytam abba meglehetősen kétségbeesetten...

Hálistennek estére normalizálódott a dolog: T. bevállalta a munka oroszlánrészét, vett mindenféle fertőtlenitőt és olyan este 11-re feltakaritotta a fürdőszobát meg a mosókonyhát is, éljen. Én ezalatt a gyerekek felelőse voltam, de hát az sem volt semmi, mert Palika ugye hulla láz volt, Peti meg kiváncsi, hogy mégis, mi folyik a folyosó - fürdő - mosókonyha bermuda háromszögében és minduntalan segiteni akart, ami ugye nem lett volna túl jó, tekintve a probléma jellegét... 

Szombaton délelőtt, miután feltettem egy nagy adag gulyáslevest főni, elvittem Petit a Phoenix Parkba játszózni. Nem kis ellenállással kellett megküzdenem előtte, itthon akart ugyanis maradni, TV-t nézni... No persze. A nagy dac ellenére jól sikerült a játszózás, sokat hintázott, mászókázott, szaladgált a napsütésben (igazi tavaszi délelőtt volt, enyhe idő, no szél, no felhő), úgyhogy végül megbékélt, hogy ki kellett mozdulnunk, annál is inkább, mert hazafelé a Cafe-ból kapott egy nagyon csokis, nagyon édes, nagyon nehéz sütit... Mikor hazaértünk, befejeztem a gulyást levest, letettem Paját aludni, megebéltünk, desszertként elosztottuk Peti gigasütijét, majd T. elment a Nutgrove-ba venni palacsintasütőt, hogy valahogy megünnepeljük a szar felett aratott győzelmünket. (Az itthoni palacsintasütőink mind bekrepáltak sajnos, totál leég bennük minden, de főleg a kényes pali.) T. 5 után ért haza (nem volt sehol palacsinta sütő, hiszen kedden Pancake Tuesday és már mindenhonnan kifogyott a cucc), én addigra sütöttem egy kis adag ricottás pogácsát, lebeszéltem Anyuékat Skype-on és alig vártam, hogy leadhassam Palikát a karomból és elszaladhassak boltba Petivel, mert totálisan beállt a hátam és a derekam a napok óta tartó Paja-cipeléstől. (Nem csoda, hogy nem hiztam el amúgy két gyerek után sem, amennyit én tartom ezeket a kölyköket a háztartás vezetése közben, az lenne a csoda, ha 70 kilós lennék.)

Ekkora adag felét eszi meg nagyjából

Szóval örültem, mint majom a farkának, hogy kifogyott a pelus, igy volt okom Paleszkát magam mögött hagyva elrohanni Pipivel a Tesco-ba pelenkáért még ezért-azért. Mire hazaértünk, T. már lelkesen újságolta, hogy szuper az új palacsintasütő, úgyhogy vacsorára mindenki palit evett. (Peti konkrétan hármat felfalt, ami megdöbbentő és világszám, mert a kis drága mostanság konkrétan fényt eszik maximum és kezd nagyon vékony lenni, de nem tudok vele mit csinálni, tömni mégsem tömhetem meg...) 

Vasárnap délelőtt a Nagy Fiúk elmentek a Herbert Parkba kacsát etetni és játszózni, majd elszaladtak a magyar boltba is gyulai kolbászért. Én ezalatt Palikával csirkés-tejfölös gnoccit főztem és kifelé vágyakoztam, ugyanis gyönyörű napsütéses nap volt ismét... 1 körül értek haza a fiúk, ekkor gyorsan letettem Palettát, megebédeltünk és elhúztam a városba venni Palikának cipőt. Busszal mentem, mert a városban nem tudok parkolni, igy volt vagy 2 óra, mire célhoz értem. A Clarks-ban kezdtem, felmértem a kinálatot és félretetettem három pár kiscipőt. Átmentem a Penney's-be, vettem Petinek egy macinacit, egy farmert, öt pár zoknit, magamnak egy szürke pulcsit és egy piros pizsifelsőt, Palikának meg három harisnyát. A Penney's-ből a Boots-ba vágódtam át, a Jervisbe, vettem egy vagon édes kaját Pajának (most 3 csomag 4x100 ml-es pot €4 volt), néhány üveges bébikaját meg egy bio habfürdőt. Innen a Dunnes-be mentem, felkaptam egy fél literes vizet meg egy kenyeret és rohantam át az Arnotts-ba, megnézni, ott milyen babacipők vannak. Mivel nagyon megtetszett egy kis kék cipi, lesz, ami lesz alapon megvettem (28 napon belül vissza lehet vinni, ha nem jó a méret vagy valami), majd visszasétáltam az első Clarks üzletbe és ott is megvettem az egyik cipőt, amit még a túrám elején kinéztem az eladóval. Az egyik cipő keményebb talpú, a másik puhább, az áruk €36 volt (per darab), hiába, nem szórakoznak itt sem, ha gyerekcipőkről van szó. Szerencsére pont jött a busz, mire a hidhoz értem, igy hamar, már 4-re hazaértem, ami nem semmi, tekintve mi mindent elintéztem. Fél 5-kor jöttek a szürke kanapénként, €85-ért eladtuk azt is, szipp. Utána T. faragott egy házat az eladott zongora dobozából, úgyhogy megvolt az este további programja: Peti Palikával veszekedett, ki használhatja a házikót, mi meg Petivel, hogy ne bántsa már csóri öccsét... A hétvége megkoronázásaképp néztünk egy Mrs Brown részt, majd éjfél körül feküdtünk le, úgy, hogy - fanfárok zengjetek - mindkettőnk orra folyt. (Percek kérdése és a gyerekek is elkapják, fogadjunk.) 

Hát ennyi volt a hétvége, szarul kezdődött, de viszonylag kellemesen végződött, igy kell ezt...