Palika egy celluxot rágcsál, én örülök, hogy végre csend van, mire Peti odaszalad hozzá és kikapja a kezéből, én rászólok, hogy ezt most miért kell, mire kioszt rendesen:
- Hát nem látod, hogy eszi a celluxot, az nem ehető, azt akarod, hogy megfulladjon a gyereked?

Beszélgetünk, mi legyen az ebéd:
- Spanyol tészta.
- Az mi?
- Hát tudod, az a hosszúúúú... (A spa végülis stimmelt.)

Kiderült, miért vág mostanság mindenkit ketté...
- Honnan veszed ezt a kettéváglak-ot, ez milyen butaság?
- Christian szokta mondani, mikor kergetőzünk, hogy ájkátjú...
- Az gátjú, te...
- Nem, nem, kát jú. Igy. (Mutatja természetesen. Ennyike.)

Megyünk Malahide felé, rossz az autórádió, de megigértem valakinek, hogy viszek üres bébiételes üvegeket, igy azok csörögnek hátul.
- De rossz, hogy itt ülünk kussban, meg kéne már szerelni ezt a rádiót.
- Minek? Nem hallod az üvegeket? "Elment a vándor, csirr-csörrr, elvitte zsákjában a nyár minden izét csirr-csörr..."

- (viccesen éneklünk a kocsiban) "Hol nem tudják, mi a hó... A nyár forró és mozdulatlan" - no látod, ilyen lesz California...
- (zavartan előrehajol és próbál minél többet látni a környezetből, ahol haladunk) De... De ez még most Dublin, nem?

Tervezzük a jövőt:
- Figyelj, Californiából majd 3-4 év múlva eljövünk és sok mindent csinálhatunk: mehetünk Magyarországra, visszajöhetünk ide Irországba, esetleg mehetünk egy harmadik országba is...
- Hohóóó, a harmadik ország nem jó...
- Na és miért ne lenne jó?
- Mert egy szót sem értenénk abból, amit ott mondanak...
(Ez számomra hihetetlen, mennyire képben van néha, néha meg meg van zavarodva, épp hol is vagyunk, lásd az előzőt...)

Morgolódom, mert két hülye bicajos egymás mellett teker a keskeny úton és nem lehet megelőzni őket, Peti megunja:
- Tudod mit Anya? Meghalnak, meghalnak... Ez van...