Áh, azért egy kicsit mégis a máról.
Palika egész nap sirt. De tényleg. És háromszor kakilt. Nem volt hasmenése, de gyanús, nagyon gyanús, hogy megint az 576. foga bántja. Jesszusom, hibernáljon már valaki, mert megőrülök.
Délelőtt amúgy Petivel voltunk a központban, a játszótéren, de ő is bolond volt, amilyen szépen viselte a kórházas balhét, annyira kezelhetetlen most, rugdos, dühösen, sziszegve beszél, folyton megsértődik és hiába könyörgök neki, parancsolok rá, fenyegetem, zsarolom, leszarja, mit mondok, kikapja a játékokat Paja kezéből, elgáncsolja csórikámat, követelőzik, undokoskodik és felesel.
Délután ugye a patikába volt egy utunk, hátha kapok Pajának valamit, végül csak egy Dentinoxot vettem, de halottnak a csók, hiába kentem be neki kétszer is, semmi hatást nem láttam, fürdés körül már majdnem hányt, annyit sirt szerencsétlen, már az öklendezésnél tartott, hallottam, ahogy nyelte vissza a cuccot, de egyszerűen már sajnálni is alig tudtam, mert amikor egész nap az üvöltés megy, én gonosz módon megkeményedem és ha nem tudok mit kezdeni a sirással, hát nem tudok, feladom, főleg akkor, ha a hülye bátyja is csak szopat egész nap a baromságaival. (Az előbb amúgy behivott, pedig már azt hittem, hogy alszik, mondván, hogy ő most eszik egy Maoam-ot... Mikor mondtam neki, hogy toll a fülébe, mégis mit képzel, elkezdett hisztizni, de rövid úton leállitottam, hogy ha egy hangot hallok még ma tőle, mehet a nappaliba aludni a kanapéra, hát jó életbe' már, hol élünk, most komolyan, még két ilyen kullancsot nem hordott magán a Föld, elegem van.)