Az igazat megvallva kezd kicsit (nagyon) elegem lenni most már megint.
T. betegsége (mármint a köhögése) óta rajtam van mindkét gyerek, nehogy elkapják ugye a kórságot (elkapták, mint a mellékelt ábra mutatja) és mióta ez a kórházas buli megy, még jobb a helyzet. Én elhiszem, hogy rossz lehet egy szobában feküdni, ülni, sétálni egész nap, bizonytalanul, de kezdek kiakadni a jaj de unatkozom szólamoktól. Ha egyszer, csak egyetlen egyszer egy fél napot lehetnék kussban, mikor senki sem szól hozzám, senkivel nem kell beszélgetnem, senkire nem kell reagálnom, hát a seggem verném a földhöz. Nem kell félreérteni, tudom, hogy tök szar az ő helyzete is, valami zajlik az agyában, ami totál megfejthetetlen, de kurvára kivagyok már.
A kórházba járás mellett hol egyik, hol másik gyerek beteg (az, hogy Anyu és én is köhögünk, mint a állat, már mellékes), Peti ezer éve itthon van (ez a kurva St Patrick nap is ma van, holott már tegnap - ma is mehetett volna oviba, ami ilyen helyzetben áldás lett volna, hiszen legalább délelőtt egy kicsit kuss lett volna), én meg kezdek megőrülni, mondom. Amikor Palika alszik (és ráripakodhatnék Petire, hogy no most már pedig csönd lesz, eljátszol magadban fiam), akkor rohanok a kórházba, mire megérkezem, ő is felkel persze és folyamatosan megy a nyüzsgés, a nyögés, a pofázás.
Én nem tudom, más több gyerekkel hogy birja, ahol mondjuk négy-öt gyerek van, el sem tudom képzelni, hogy lehet azt elviselni, nekem ez a kettő is sok, mert valamelyik (de inkább mindkettő egyszerre) mondja, mondja, mondja és egy kibaszott másodpercre nincs csönd.
És akkor ilyen háttérrel hallgatom naphosszat a jajjjj, de uncsi ez itt, jajjj, de csönd van, jajj igy, jajj úgy-ot nem csak T. részéről, hanem Aputól is, aki ugye otthon van egyedül és ez neki nagyon fáj.
Férfiak, mi a fasz van veletek?! Nem tudom, másnak is feltűnt-e, hogy kikkel van itt ezen a téren probléma? Kik nem birják ki egyedül, társaság nélkül? A két kicsi (fiú), meg T. meg Apu. És hopp - mind férfi.
Komolyan kezdem azt hinni, hogy a férfiak valami genetikai mutánsok, akik valami csoda folytán maradtak fenn. (No jó, nem, de érted, e-le-gem van és kussot akarok, csendet, azt, hogy zárjanak be egy magánzárkába és ne szóljon hozzám senki egy hétig, egy hónapig, egy évig. Telitődtem. Shut up mindenki!)