Hát ez a mai nap egy kalap fos eddig. Palika már éjjel is csintalankodott, hol rám, hol Petire akart feküdni és különben is, későn feküdt, korán kelt, ennek következtében reggel óta teljesen koki. Sirva járkál, mindennek nekimegy, akkor még jobban jajong, esik-kel, rosszkedvű, nem lehet vele semmit kezdeni. Lehet, hogy a foga fáj, lehet, hogy a front zavarja, nem tudom, de kikészit. Ráadásul mióta itthon vagyunk, meglátja Aput és üvölt. De frankón. Ránéz és sir. Anyut viszont kinevezte az anyjának és csak vele lenne. Pisilni is követi. Hiába próbálom lefoglalni, hiába teszek bármit, sipákolva csak Anyut keresi egyfolytában. Őrület. Most nagy nehezen elaltattam, Hawaii van még két percig, ha felkel, elmegyek gyógyszertárba és felvásárolom a boltot, megveszek minden szedáló cuccot, mert itt lehet kapni ilyesmit hehe és bizom benne, hogy valami beválik.
Hogy ne legyen egyszerű az élet, Peti süket, mint az ágyú, még mindig (már az a csoda, ha hall), szerda 4-re megyünk a világ végére, Dr Katona Gáborhoz, javitsa meg. Remélem nem akarja kiszedni az orrmanduláját, akkor már inkább a tubus, bár az sem túl nyerő, de ha köll, köll, ez a nagyothallás valami borzasztó, sosem tudom, hogy csak szófogadatlan-e a beste vagy simán nem hallja, mit mondok neki. (És ezt szépen ki is használja, hát nem hülye gyerek...)
No szóval hát igy, eddig ez az itthon létünk mélypontja.