Istenem, legyen már vége ennek a hétnek.
T. még mindig szarul van, sőt, rosszabbul, mint eddig. Tegnap volt ugye a GP-nél, szerinte borzasztó ronda volt a torka, a garatja, a mindene és a tüdeje is rettentőre csörgött (strepto throat és chest infection az itélet), de miután ma reggelre elkezdett szédülni, nem találta a szavakat és úgy ment, mint egy öregember, úgy döntöttünk, menjen el a mi GP-nkhez is, az mit mond, jó antibiot szed-e vagy most mi van... Érdekes módon ez a doki nem látta tüszősnek a manduláit (WTF - hogy az istenben van az, hogy az egyik orvos szerint tiszta vörös és tüszős a torka, a másik szerint meg az teljesen okés, ellenben a füle tele van folyadékkal?) és másik fajta antibiotikumot irt fel, mert szerinte nem az a gond, mint amit a másik orvos mondott...
Baromira meg vagyunk tehát most lőve, fingunk sincs, mi legyen, melyik gyógyszert szedje, meggyógyul-e még valaha... Most éppen alszik (ez a másik, sosem volt alvós, egyes-egyedül a roham előtt volt az, hogy este 9-től reggel 8-ig aludt és az is akkor volt, hogy kereste a szavakat, hogy ingadozva járt) és ez az egész engem most már nagyon emlékeztet az egy évvel ezelőtti eseményekre... Itt van rajtam két gyerek, a férj teljesen kiütve és közben költözünk. Elegem van, nem tudom, mit akar üzenni ezzel az Univerzum (az is felmerült bennem, hogy igy akarja elérni az Élet, hogy ne menjünk Kaliforniába, igy próbál jelezni, hogy héjjj, ez nem jó út, nem szabad elmennünk, maradnunk kéne, lesz, ami lesz), én viszont azt súgom vissza, hogy a k... a..-d.
Ja, és azt még nem is emlitettem, hogy negyed 12-kor hivtak az oviból, hogy Petinek fáj a hasa és halál sápadtan vár, úgyhogy még ez is.
Hát, nagyon köszönöm Sors, feck off.