Ma már koppantunk egyet: tegnap este szépen bekészitettem Pipi lunchbox-át, kitettem a ruháit, hogy ma végre ovi (yaaaay), erre reggel, mikor már indultunk volna, eszembe jutott, hogy kaptunk még ősszel egy kalendáriumot az oviból, mikor van tanitás, mikor nincs és hopp - hát ma nincs. Bakker. Meg persze holnap sincs, hiszen St Patrick's Day. 5-e óta itthon van, őrület.
Amúgy nem értem, nem értem, bárkinek mondom, hogy nem megyünk Amerikába, mindenki csodálkozik. Mégis mi a fütyit várnak az emberek? Ez csak számomra egyértelmű, hogy két kisgyerekkel és egy beteg férjjel nem költözünk másik kontinensre?! Hát bazmeg, hát hogy...? Más menne? Mi vagyunk beszariak? Vagy ez megint ilyen: óóóó, én gondolkodás nélkül mennék Kaliforniába, öt gyerekkel is, aki közül kettő Down szindrómás? Vagy hogy? Ahhhh.
Ezek az emberek valoszinuleg meg egyaltalan nem valtottak orszagot, nem tudjak mirol beszelnek... Mi is mindig olyantol kapjuk az okossagot, akinek szemelyes tapasztalata nincs, de az ismeros ismerosenek az ismerose ugye mar... Meg tudnak orjiteni engem is.
VálaszTörlésEs szerintem nagyon jol teszitek, hogy most, igy nem vallaljatok be. Az usaban betegnek lenni horror :(
Ezek az emberek valoszinuleg meg egyaltalan nem valtottak orszagot, nem tudjak mirol beszelnek... Mi is mindig olyantol kapjuk az okossagot, akinek szemelyes tapasztalata nincs, de az ismeros ismerosenek az ismerose ugye mar... Meg tudnak orjiteni engem is.
VálaszTörlésEs szerintem nagyon jol teszitek, hogy most, igy nem vallaljatok be. Az usaban betegnek lenni horror :(
De annyira bosszantó már a sok kérdőjeles fej... Tényleg nem mentek...? Jééééé.... Nem tudom, ezek az emberek mit képzelnek... Két kisgyerekkel ráadásul. Mindent újra, elölről, lepukkantan.
VálaszTörlés