A homokozóban egy kislány vagy öt percen át anyázik - sikertelenül.
Peti (megsemmisitő pillantással): Értsd meg... Anya nem jön...
(Ugyanez a kislány pár perccel később gond nélkül szórja a homokot Palika szemébe, Anya még mindig sehol. Utálom hogy a játszótéren mindig én vagyok mindenki anyukája. (A kislány amúgy 4 tuti elmúlt, nem akartam neki mondani, hogy elvileg te már iskolában is ülhetnél, ahelyett, hogy a homokot szórod a kicsik szemébe.) Mivel nálunk nincs homok sehol, természetesen az első napokban Peti is rugdosta a homokot, mert hát hééééj, homok, száll, jééé, de minden alkalommal rászóltam, hogy nem bakker, mert a szembe került homok baromi szar, egy ismerősünk (felnőtt) ügyeletre is ment miatta, mert nem jött ki és csak szúrta, szúrta. Hát igy. Tudom, tökéletes anya vagyok. Haha. Kényes kérdés a játszóterezés, ez is nyilvánvaló, de ha én x év után is képes vagyok megvédeni a világot a gyerekeimtől, akkor más is legyen már erre képes. Pont.)

T. éjszaka nem aludt, mert alvásmegvonásos EEG-re ment ma reggel fél 7-re Budára. 2 órás vizsgálat volt, természetesen semmi eltérés nincs az EEG-n, teljesen normális. Eh. (Mondjuk nem tudom, jobb lett volna-e, ha van eltérés... Nem. Nem lett volna jobb. De igy sem az igazi azért...)

No most megyünk a Szent Patrick parkba. (Peti nem tudja feldolgozni, hogy nem Szent Patrick, hanem István, de már mindegy is, mindjárt megyünk haza, szipp.)