Március 30-nál tartottam, hétfőnél, hogy Palika fogzik, hurrá... Paja amúgy otthon két idióta szokást is felvett: 1) 6kor kelt minden nap, bár ugyanakkor feküdt 2) elkezdett felmászni a székekre. (Mindkettő szokása megvan még most is sajnos.)
No nézzük akkor a keddet. Délelőtt Anyu elvitte Pipettát bábszinházba. No nem A Bábszinházba, hanem ilyen kis vidéki művházas valamire. Állitólag tetszett neki nagyon, az első sorban ült, kapott perecet meg vizet is az előadásra, hááát, sajnálom, hogy itt Dublinban ilyen nincsen. Délután Palikával meglátogattuk egy barátnőmet Gyömrőn, én vezettem hozzájuk, haha, nem volt semmi, tekintve, hogy nagyon nehezen szoktam meg, hogy a Másik Oldalon megyünk és te jó ég, váltani sem bal kézzel váltunk, hanem jobbal (ez utóbbi őrület, folyton az ajtón koppant a bal kezem). Paja éjjel belázasodott, totál tüzesen aludt (és fetrengett) egész éjszaka, szörnyű volt, annál is inkább, mert későn feküdtem le, miután T. délután neurológusnál járt és sokáig beszélgettünk Skype-on, mit is mondtak neki. (Szerdán is valami orvoshoz ment, korán, igy az anyjánál aludt kedd este is.)
Szerdán, mert beijedtünk a megint visszatérő láztól, elvittem Palikát a gyerekorvoshoz, akihez anno még én is jártam hehe. Megállapitotta, hogy piros a füle, valószinűleg fülgyulladás, úgyhogy mikor csak úgy mellékesen mondtam neki, hogy délután visszük Petit fül-orr-gégészhez, mert hetek óta süket megint, kapva kapott az alkalmon és mondta, hogy vigyük be egyúttal Palettát is, ártani nem ártunk vele. (Aha, neki nem, csak a pénztárcánknak...) Rengeteget filóztunk, hogy legyen, mert 2-re volt időpontunk Petivel, ami ugye pont Palika alvásidejére esik, de a lelkiismeretünk nem hagyott, igy végül tényleg elvittük Palettát is az orvoshoz, igaz, igy összesen egy órát aludt a kocsiban odafelé. A fülorvos amúgy fenn volt a pitliben, Budán (nem is értem, miért minden magánorvos Budán rendel, a halál kukiján) és először természetesen nem találtuk meg, mert hiába mondtam Apunak, hogy nem Rózsakert, hanem Rózsadomb Egészségcentrumba megyünk, ő csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy de, de, ő tudja, hová megyünk, ne okoskodjak, ne hadonásszak a gps-szel, odatalál ő mindenhová magától is... Aha... Mondjuk tényleg baromság biznisz az egész, a Rózsakert és Rózsadomb Bevásárlóközpont és Egészségház nagyjából 500 méterre van egymástól, eskü. No mindegy, lényeg a lényeg, hogy odataláltunk, még csak el sem késtünk. Egy barátnőm ajánlotta ezt a füldokit egyébként és a gyerekorvos is ismerte, hogy nagy név a szakmában, de hát háááát, én nem voltam elájulva tőle. Nagyjából kétszer 5 percet (sem) foglalkozott a gyerekekkel, mindkettőnek megnézte a fülét / torkát / orrát, majd megállapitotta ugyanazt, amit már tudtam, hogy Petinek megint savós középfülgyulladása van, Palika meg szimplán összeszedett egy virust valahol és fáj a torka meg a füle. Azt javasolta, hogy Petinek minél előbb ültessük be a tubust és vetessük ki az orrmanduláját. Pont. Hiába kérdezgettem, hogy nincs-e valami alternativa, csak azt hajtogatta kissé unottan és fensőbbségesen, hogy tubus és műtét. A benn töltött 10 percért 20 ezret kért, mindegy, tanulópénz, legalább megjegyzem a nevét, hogy többet hozzá nem megyünk... A vizsgálat után beszaladtam a Sparba venni ezt-azt (üditőt, nápolyit, péksütiket, baromságokat, ezek filléres cuccok otthon, nálunk viszont nincsenek, igy sosem tudok ellenállni), majd jött a nap második nagy programja: a pesti lakás átvétele. Bár T. már hétfő este megérkezett ugye, csak ekkor találkoztunk csütörtök óta, hiszen mi Anyuéknál laktunk, ő pedig hétfő-kedd este Nagyinál aludt, Pesten. (Ó, hogy gyűlölöm, hogy Anyuék sosem voltak képesek beköltözni Pestre, számomra a vidéki élet akkora No-No, mint ide Japán, mert annyi macerával, felesleges időpocsékolással és megalkuvással jár, hogy igazából sosem értettem azokat kristálytisztán, akik egy életen át képesek a fővároson kivül lakni, bevallom.) No tehát ott tartottam, hogy lakásátvétel. 5-kor találkoztunk a főbérlővel, feldobtuk a bőröndjeinket a lakásba (én már délelőtt összekészitettem ugye mindent, ami kell, csak néhány dolgot hagytam otthon, amikre még este szükségünk volt) és egy röpke körbenézés után tűztünk is haza, hogy időben kezdhessük a vacsora-fürdetés mókát. (Azért nem maradtunk még benn a lakásban, mert egyrészt nem akartunk még nagyobb zűrzavart, mint ami eleve volt, másrészt nem tudtuk, milyen tiszta a hely, nem tudtuk, ki hol fog aludni és úgy gondoltuk, egyszerűbb tiszta lappal indulni, mármint egyszerűbb, ha reggel költözünk be, nem pedig késő délután egy ilyen bolond nap után.)
Folyt. köv.