Péntek óta itthon vagyunk, hurrá. Mivel a hazaút elég botrányos volt ugye, T. javaslatára Nagyival együtt jöttünk vissza, aki holnapig van még itt, holnaputántól tehát lehet, hogy visszatérek krónikázni.
Aktiv napok vannak mögöttünk, hullámvölgyekkel és -hegyekkel, egy biztos, amint meglesz a kerékvágásunk, elkezdek komolyan munkát keresni, mert most érzem azt, hogy eddig és nem tovább, 35 éves vagyok, ha nem csinálhatok valami értelmeset, kiugrom a negyedikről.
No de hogy is telt az elmúlt kb egy hét.
Pénteken reggel fél 9-re jött értünk a taxi (egy kisbusz, mondjuk ki), majd miután átverekedtük magunkat a reggeli dugón és meghallgattuk a taxis bácsi keserű és jellegzetesen magyar sirámait, negyed 10 körül értünk a reptérre. A bőröndfelvételünk nagyjából fél órán át zajlott, mert a pultos nőci valamit elcseszerintett, majd sirva elrohant szegény, ott hagyva minket a kakiban. A gép 11-kor indult (Hókuszpók hangján: gyűűűűűlölöm a repülést, gyűűűűlölöm), mi kb 10.55-kor szálltunk be, legutolsónak, hogy Paletta minél többet rohangálhasson a nyilt téren. Mondanom sem kell, hogy a kis disznó egy másodpercet sem aludt a gépen, de ez még hagyján, nem hogy nem aludt, nem is ült, végig állt az ölemben és orditott, ha megérezte, hogy nem mászkálhat. Felszállás, leszállás, turbulencia, szóval rákötöttem én az övet, de a bokájánál lifegett végig az a szar, hát milyen szülő az ilyen kérem, ha gond lett volna, úgy kiszáll az égbe, mint a szél. A gép amúgy 2 körül szállt le, hálistennek szinte elsőként megkaptuk a bőröndöket, igy 2.20-kor már szaladhattunk is taxit keresni (vagyis elnézést, kisbuszt). Paja a taxiban elaludt (no igen, 6-kor kelt) és bár mikor feljöttünk, felébredt (kb 30 perc alvás után), addig nem hagytam magam, mig vissza nem aludt. Ebédre pizzát ettünk és ha jól emlékszem, ezen a délután csak lestem ki a fejemből, hogy te jó isten, ebben a lakásban bomba robbant, én ezt nem birom, nem tudom kipakolni a bőröndöket, ez őrület, ez halálos, tekintve ugye, hogy T. a hazautazása előtt kitakarittatta a szőnyegeket és hát khm nem éppen rendezett lakást hagyott itthon. Estefelé elsétáltunk a Tescoba feltölteni a hűtőt, ami vicces volt, mert találkoztunk egy magyar csajjal, akivel még Dániában ismerkedtünk meg, 2008-ban. Lefekvés előtt egyébként hősiesen megembereltem magam és elkezdtem kipakolni meg rendet rakni T. itthonléte után, mert szép időt mondtak a hétre, nem akartam undoritó rámolással tölteni a drága időnket.
Szombaton délelőtt szépséges napsütésben (igaz, kb 10 fokban) elvittük Pipit a Marley Parkba játszózni, Paja pedig Herbert Parkozott a Nagyival. Délután együtt, négyesben mentünk ki (szintén) a Herbert Parkba, sárkányt eregetni, ami tök jó volt, igaz, a szél nem volt óriási (Murphy), de azért nagyot mókáztunk a szép időben, Peti és T. szaladgáltak, mi meg Palikával sétáltunk meg fetrengtünk a fűben.
Vasárnap istentelen hideg volt, de azért kimentünk Howth-ra fókákat nézni meg játszóterezni. A fókák persze nem voltak ott (biztos a misén ültek haha) és a játszón sem töltöttünk sok időt, mert mint mondtam, szana-széjjel fagytunk, de legalább a délelőtt eltelt. Délután Dundrumba mentünk Petinek gyerekülést venni, mert amit kölcsönkértem Krisztitől azt ugye lassan vissza kéne adnunk... Egy Recaro és egy Maxi Cosi között inogtam egyébként ülésileg, végül maradt a MC, mert a másik minden Argosban hiánycikk volt. Az ülésvétel után Tescoztunk még egyet, 5 körül értünk haza, délután igy már nem kellett játszózni menni, hurrá.
Hétfőn ismét csak aktiv napunk volt. Miután Nagyival elkisértük Petit az oviba, T-vel elautóztunk a Nutgrove-ba szemüveget csináltatni nekem meg venni ezt-azt a Dealz-ben. (A szemcsi csináltatás annyit tesz, hogy kiválasztottunk két szimpi keretet, majd foglaltunk időpontot a szemvizsgálatra...) Ebéd körül hazajöttünk, letettük a kocsit, majd elsétáltunk a Milano-ba, mert €2,5 Tesco voucher-t felturbóztam €10-re és igy gondoltuk itt az ideje kipróbálni egy rendes pizzázót, szinte úgysem voltunk még étteremben Dublinban... Hááááát... Nem voltam elájulva. A minusz €10 mellett €30-t fizettünk itallal együtt, de a pizzák olyan vékonyak voltak, hogy voltak részek, ahol csak a feltétet lehetett érezni... Tudom, tudom, ez az eredeti, hűűű, de szuper pizza, de ha igy van, én maradok a paraszt pizzánál, amelyiknek azért van érezhető tésztája, nem csak egy vékony kartonpapirt eszel a paradicsomszószhoz. (A vicc amúgy az volt, hogy negyed 1-kor mi elsőként ültünk be a helyre, de negyed 2-kor, mikor eljöttünk dugig volt... Azért itt van pénz basszus. Komolyan van, aki napi €20-t költ csak ebédre? És mennyi lehet egy ilyen étterem bevétele? Jézusisten.) Ebéd után hazasétáltunk, hazavittük Petit, mig Palika aludt, pihentünk kicsit, majd uzsonna után kimentünk a Poolbeg-hez, hiszen hetek óta nem láttunk tengert, jajj. Sajnos eljött az az idő, hogy Pajával már nem móka a tengerparti séta, mert veszélyérzet nélkül tép előre bárhol, cseppet sem zavarja, hogy leeshet, összetörheti magát, vizbe fulladhat, elgázolhatják, szájába nyomhatják az első marijuánás cigarettát... Nem is maradtunk hát sokáig a nyilt terepen, 20 perc szenvedés után húztunk haza a biztonságos közegbe. Este T. elment zenélni a Grand Social-ba, éjfél körül ért haza, de hát hümm, hümm, "kell a feltöltődés egy férfinek".                  
Kedden délelőtt elmentem a Nutgrove-ba a szemvizsgálatomra (ekkora kaptam időpontot). Előtte beugrottam a Tesco-ba vásárolni meg a postán is feladtam egy levelet, nehogy már csak egy legyet üssek egy csapásra. A szemvizsgálat három részből állt: először három gépen nézték meg a szemeim (nézze a pöttyöt, nézze a tájképet, majd jött a levegőfújás - ezzel a szemnyomást vizsgálták - haha, ez már a 21. század), majd jött az optikus, aki különböző lencséket tett a szemem elé és úgy kellett felolvasnom a táblákon látható betűket, végül pedig visszatértünk a kiválasztott szemcsikhez és azokkal is okumláltak valamit - IPaddal lefotóztak, méricskéltek, jajj, izgi, remélem jó szemüvegeket kapok ezúttal, mert a legutóbbit azért nem hordtam, mert baromira nem láttam jól vele... (Ja, az egyik szemem 1,5, a másik 2 dioptriás.) A vizsgálat 45 percig tartott összesen, dél volt, mire hazaértem. Ebéd gyanánt T-vel elsétáltunk a Burgerbe, majd hazafelé felvettük Petit az oviból. Délután, mivel ragyogó idő volt, kaptuk magunkat és elmentünk Bray-be. A felső parkolóban álltunk meg, onnan sétáltunk el a cliff walk-on Greystones felé. T. mindenáron végig akart menni az egész túravonalon, de én - mivel éreztem, hogy Nagyinak túl sok a két gyerek egyszerre* - inkább visszaforditottam és húztunk hazafelé. Útközben megálltunk Stillorgan-ben a Lidlnél (T. jégkrémet szeretett volna hehe), úgyhogy igy is volt vagy 6 óra, mire hazavergődtünk.
Szerdán, amig Peti ovizott, mi T-vel megint szabadnapot vettünk ki (csupa móka és kacagás az élet - no persze) és elmentünk Powerscourt-ba. Útközben sajnos kigyulladt az olajhiányt jelző gomb a kocsiban, igy az utolsó szabad délelőttünket úgy töltöttük a világ egyik legszebb kertjében, hogy közben végig azon aggódtunk, hogyan jutunk haza... Próbáltuk hivni az Aviva-t, de csak másfél-két óra múlva tudtak volna mentőkocsit küldeni, nekünk viszont addigra már rég vissza kellett érnünk Petiért az oviba... Végül összeszedtük a bátorságunkat, minimum sebességgel elgurultunk a legközelebbi benzinkúthoz, vettünk egy liter motorolajat és reménykedve, hogy megúsztuk a dolgot, hazafelé vettük az irányt. (Kb 8 hónapja, amikor nyaraltunk pont igy jártunk, ergo eszi a kocsi az olajat, szuper, vihetjük szerelőhőz, mert ez nem normális...) Miután felvettük Petit az oviból, gyorsan hazavittük őkelmét, megebédeltettük és kapásból elrepitettük Carrickmines-ba, a Smyth's-be, hogy megnézzük, mekkora canga kell neki. (Szülinapjára bicajt kap, mert amit három évesen kapott, az már nagyon kicsike neki, csak nem tudtuk, hogy 14" vagy 16" a megfelelő méret. (Tulképp egyik sem, a 14"-os még épp jó neki, maximum ülés mellett, a 16"-ossal viszont a legalacsonyabb ülésnél is kissé bizonytalan még. Ha fenn vannak a pótkerekek, akkor oké a 16"-os, de nem akarjuk természetesen visszaszoktatni arra, hogy pótkerékkel menjen... Hja. Hát nem tudom, melyik lesz.))
Csütörtökön délelőtt elvittem T-t meg Nagyit a Merrion-ra, hogy megnézzék, milyen az új játszótér. Ők 10 perc után továbbálltak a városba vásárolni, mi meg Palettával maradtunk mókázni. Mivel 11-től BUMP meeting volt a Herbert Parkban, mi sem maradtunk sokáig, amikor megjött három iskolás osztály játszóterezni (nem tudom, de gyanitom, hogy ez volt náluk a tesióra), úgy láttam itt az idő átslisszolni a másik parkba. A Herbert-ben délig voltunk, majd hazasiettünk ebédet főzni. T-ék egy körül értek haza, majd miután megebédeltek, T. hazahozta Petit az oviból. Mivel csodálatos idő volt (még mindig), elautóztunk Petivel kettesben Bray-be fagyizni (ez, no pl ez... magyar aggyal ez fel nem fogható, hogy 30-35 percet kell autózni, hogy normális fagyit kapj... nem finomat, normálisat. a fagyi itt ugyanis a mekis mcfreeze. mindenhol csak olyat árulnak. semmi fakszni, semmi gombóc. sima tejszinhab, fagyasztva. €2-3-ért. Bray-ig (ami egy másik város) kell autózni más izű fagyiért... aminek egy gombóca €3... de mint tudjuk Magyarország minden szempontból szar...). No mindegy. Fagyi után maradtunk még kicsit játszózni, majd 4 körül elindultunk haza. Mivel a dugóval nem számoltam, éppen hazaértünk, hogy elbúcsúzhassunk Nagyitól, aki az 5-ös Aircoach-csal ment ki a reptérre... (Ez most ilyen rövid látogatás volt - hála a jó istennek.) Este T. elment pingpongozni Artúrékkal 9-re, fél 1 körül ért haza, igen, egy férfinek mint mondtam, "kell a kikapcsolódás, meg hogy egy kicsit egyedül legyen".

* Annyira elkeserit és kétségbe ejt, hogy két gyerek már nem egy: Petit sem szivesen hagyom másra, mert utálom utána azt hallgatni, hogy hűűű, de fáradt vagyok (Anyu), húúú, de szófogadatlan (Nagyi), de igy, együtt a kettőt még kevésbé tudom itthon hagyni, mert azt veszem észre, hogy senki sem birja őket egyedül elviselni rajtam kivül persze. A nagyszülők öregek, fáradtak, T. beteg, a gyerekek viszont aktivak, egy percre le nem állnak, elhiszem, hogy fárasztóak, hogyne hinném, (én ne hinném?) de baromira gáz, hogy senkire sem tudom őket itthagyni egyszerre tiszta szivvel, mert végig azon agyalok, mi megy itthon, hogy birják nélkülem... És ez az, amit egy férfi sosem fog megérteni... Mert nem rajta a felelősség.