Csütörtöknél tartottam - mármint a most csütörtöknél folytatom most, nem a Magyarországossal.
A citromos muffin elégett (szipp), mert ezer dolgot akartam egyszerre intézni és persze egyik sem sikerült tökéletesen. T. délután dolgozott, 6-ra ért haza.
Pénteken úgy volt, hogy délelőtt megyünk Krisztiékhez playdate-re, de reggel irt, hogy nagyon hányt egész éjjel a kicsi, ne menjünk... A délelőttöt igy a booterstown-i játszón töltöttük Palikával, majd fél 12-kor hazavittem őkelmét, én pedig visszaugrottam a Tesco-ba vásárolni. Ebédre valami borzalmat főztem: elvileg zöldséggel-hússal töltött gombát, gyakorlatilag pedig valami iszonyatot, ami nyers is volt és el is égett... Fél 2kor elmentem Petiért az oviba, felkaptuk Christian-t is és mentünk hozzájuk playdate-re. Amig ott voltunk, irt Kriszti, hogy Gabi már vért is hány, úgyhogy kórházban vannak.. Innentől nagyon rosszul éreztem magam, annyira sajnáltam őket és aggódtam, mi a fene van. Christian-éktől 4 körül jöttünk el, miután úgy láttam, hogy Peti már eléggé unja magát. (Kedves fiú...) Mivel 5-kor még nagyon messzinek tűnt a fürdés, lementünk a Herbert Parkba sárkányrepülőzni, ami majdnem tragédiába torkollott, mert a kite fennakadt a fán és ha nem jön egy bicajos bácsi, aki lerángatja, még most is ott van. Miután iszonyú hideg volt, nem sokáig maradtunk a sárkány megmentése után, siettünk haza, majd elment a Burgerbe két adag Chicken Royale-ért... Tudunk élni.

És az est fénypontja: Fürdés előtt Peti felült a kanapé szélére, majd egy óvatlan pillanatban, nem is értem hogyan, leesett, az oldalára, a jobb keze pedig alatta maradt... Nagyon sirt, egy fél órán át semmi sem nyugtatta meg, csak lógatta és fogdosta a jobb kezét, majd elmentünk fürdeni és miután Mario Wii alatt teljesen jól volt, úgy itéltük, hogy túléli és lefektettük. 2-kor felébresztett, hogy fáj a keze, nem tud aludni, úgyhogy magam mellé vettem és 7,5 mili Nurofen után szépen elszunnyadt. Mivel reggel még mindig fájlalta kicsit a kezét, elvittem a crumlin-i gyerekkórházba, ahol először egy nővérke vizsgálta meg, majd egy óra múlva megnézte egy orvos is, aki felküldte röntgenre. A radiológus egy vicces fickó volt, akit alig értettem, de végül sikeresen abszolváltuk a röntgenezést, ezért a srác (szerintem nálam fiatalabb volt) felfújt egy lufit és hajtogatott Pipinek egy kutyát belőle... (Őőőőő, vesd ezt össze a magyar kalandunkkal.) Röpke várakozás után (kb egy újabb óra haha) közölte velünk a dokinő, hogy sajnos eltört ez a kezecske, ezért mehettünk a gipszelőbe. Tiz percet sem vártunk, jött a nővérke, rátette Peti kezére a gipszet, adott egy tájékoztatót, hogyan kezeljük, majd 1 körül végre elhagyhattuk a kórházat. 20-án kontroll, akkor eldől, hogy leveszik-e a gipszet vagy újat kap... Szegény Pipetta, hősként tűri a megpróbáltatásokat, szegény szerintem még fel sem fogta, milyen sokáig lesz rajta ez a hülyeség.
Szép kis szülinapja lesz, na... (Arról nem beszélve, hogy semmit sem tud csinálni, amit szeret, nem tud szinezni, stencilt használni, Legozni, Mariozni, biciklizni, hintázni, de villával enni sem... Eh... Már tényleg csak ez kellett... De legalább Gabi jobban van, már otthon és nem hány... Ez is valami...)