Jelentem a gipsz túlélte az éjszakát, ami meglepő, mert Peti úgy alszik, mint egy ringlispil.
A napunk amúgy jól kezdődött, Palika 8-kor kelt (!) és miután szopott kicsit, lemászott az ágyunkról és hagyta hogy facebook-kal meg blogok olvasgatásával kezdjem a napom. Fél 9-kor tápászkodtam fel, hurrá, ő addig elszórakozott a keménylapos könyvekkel. Nem is tudom, mi lelte...

Délelőtt amúgy T. hozott nekem virágot, én pedig összeállitottam egy hekto frankfurti levest, majd voltunk a Herbert Parkban, ami elég nehézkesen ment, mivel Peti gyalog jött és ott sem igazán tudott mit csinálni, focizni nem engedtük, ahogy szaladgálni se, nehogy ráessen a kezére és összetörje a gipszét... Jó lesz az életünk most egy ideig, érzem ezt. Délben értünk haza, befejeztem a levest, a gyerekeknek csináltam tarhonyát meg sütöttem pár halrudacskát, megebédeltettem őket (igen, Petit is, mert bal kézzel roppant ügyetlen), majd összegyúrtam egy kis adag aranygaluskát. T. 1-kor elaltatta Paját, én megsütöttem a másodikat a desszertet, felköszöntöttem Anyut Anyák Napja alkalmából, most pedig elszaladok hajat mosni, mert délután megyünk Arturékhoz. Huh. Szétesem.