Nem jutok ide sohasem.

Tegnap tehát Pipi szülinapoztunk. Még hétfő este megcsináltam a tortát (jajj, nagyon jó lett), éjfél utánra lett kész, ez mondjuk nem volt jó. Kedd délelőtt 11.15re mentem a suliba, ami mint irtam, pozitiv élmény volt, majd mikor hazaértem, ebédeltünk, letettem Palikát és T. meg Peti elkezdte összeszerelni a bicót. 3ra lettek kész, mivel Paja ekkor még aludt, gyorsan tortáztunk (szemétség, szemétség, de igy legalább hárman együtt tudtunk enni végre), majd 4 körül a fiúk lementek a folyosóra kipróbálni a cangát, mi meg Palikával Tescoztunk. A bicaj mellett Pipetta kapott egy Leap Reader térképet is, egyelőre nem tudom eldönteni, melyiknek örült jobban, nem számitottam ekkora sikerre a térképet illetően, bevallom. Hihetetlen amúgy, hogy már 5 éve velünk van Pipi, mondjuk az is igaz, hogy olyan érzésem van, mintha mindig is itt lett volna, néha eszembe jutnak emlékek a múltból és valahogy őt is látom ott, pedig hát. Nem tudok érzelmesen irni igy éjfél körül, a lényeg a lényeg, hogy szépen megünnepeltük tegnap, mennyire örülünk annak, hogy Peti már évek óta velünk van. (Este rendeltem neki a Mothercare-ből szandit is, meg egy szettet (illetve Palikának egy pólócskát is), alig várom, hogy átvehessem.)  
Ma kissé zűrzavaros napunk volt. Délelőtt - mivel végre nem volt láza Petinek és csodálatos idő volt ezer év óta először - kimentünk a Herbert Parkba. Volt egy gyönyörű naptáram, amit nem használtam még semmire, megbeszéltük hát egy ismerősömmel, hogy odaadom neki, mivel azonban az illető csak 11 körül tudott jönni, a parkban találkoztunk, egy piknik takarón. (A naptárért cserébe kaptunk két gyerekkönyvet, juhéjjj.) Nem sokáig maradtunk amúgy kinn, nehogy Pipi visszaessen, délre haza is értünk és elkezdtem főzni. Paprikás krumpli volt a kaja, Peti meg kapott borsót halrudacskákkal. T. 2 körül ért haza, én fél 3kor leléptem a városba. Körbenéztem a Dunnes-ben, a Mothercare-ben és a H&M-ben, hátha látok valami jót a gyerekeknek vagy magamnak, de mivel minden aranyáron volt, 5 Peti alsón és egy vastag fekete harisnyán (utóbbi az enyém lesz hehe) kivül nem vettem semmi mást. A bevásárló utamat egy röpke Dunnes vásárlással fejeztem be, majd hazafelé beugrottam a bodza virágzatért a magyar GP-hez. Fél 5re értem haza, a babysitter már itt volt, 4-re jött. Ezúttal még itthon voltunk vele (T. 5-kor elment sétálni, ne legyünk már 3-an 2 gyerekre), de szerintem hamarosan itt hagyom, mert remélem, hogy akkor ügyesebb lesz, ha nem látom, hallom. (Az igazat megvallva elég kis ügyetlenke szegény, remélem csak zavarban van, ha itt vagyunk... Mondjuk már inspirált, most már tudom, hogy ha egy jövendőbeli állásinterjún megkérdezik, mi az erősségem, azt fogom mondani, hogy az, hogy talpraesett vagyok. Mert ez a csaj eléggé nem az. Sajnos. Mondjuk nem pattoghatunk, más nem igazán jelentkezett, de hát nem tudom, 30 éves, de ahhoz képest elég kis tapasztalatlan, pedig állitólag dolgozott otthon oviban. Hümm. Mit tesz 5 év gyerekezés, elképesztő, 5 éve még biztos én is ilyen lettem volna. No de most álljunk neki keresni olyan babysittert, akinek van gyereke? Vagy mi? Eh, olyan szar ez.) Szóval bizom benne, hogy javul a lánka. 6-ig maradt ezúttal, ha egyedül lesz, azt tervezzük, hogy 4-7ig lesz ő a gyerekekkel, meglátjuk. Mindenesetre szárazon tartom a puskaport és még nézegetek, keresgélek.
Peti holnap még nem ovizik (ami azt jelenti, hogy 18-ig 3x megy májusban, őrület), ha szép az idő, lehet elviszem az állatkertbe, T. meg Pajázik. Hm. Meglátjuk. Ezt is.