Palika továbbra is küzd, hogy mindenáron más legyen, mint Peti. Utóbbi még most, 5 évesen is imádná, ha etetném, Paja viszont nem hagyja, hogy én emeljem becses szájához a falatot, ő kérem, ha éhen pusztul is addig, kivárja, mig feladom és hagyom, hogy ő egyen egyedül. Egy ideig nem értettem, miért visit, mikor láthatóan megőrül egy falat fánkért, de én hiába nyomom felé bőszen a sajátomat, ő csak rázza a fejét, aztán leesett, hogy ha leteszem elé a falatkát és adok neki egy villát, akkor bezzeg rácsap a dologra, mint kacsa a nokedlire. No Peti ilyet sosem csinált, ő mindig elvárta, hogy etessem.
Ha már evés, Palika roppant furcsa izléssel bir ám, múltkor úgy visitott, mikor daraboltam a hagymát, hogy jó, akkor nesze bazmeg kiáltással adtam neki egy kis kockát - és lazán elrágcsálta, sőt, kért is volna még. Ezek után cseppet sem csodálkozom, hogy úgy eszi a paprikadarabkákat, mint más gyerek a gumicukrot. Hová fajul ez a világ?

Ja és amúgy eszembe jutott még egy: Petinél totál büszke voltam a fogtérképére, hajjj, de zseniális vagyok, no Pajácska ezt is keresztül húzta - nem tudok benyúlni a szájába. Az én kenyérre kenhető, jó természetű kisfiam vadorzóvá válik, ha a fogait próbálom kitapogatni. Az egy dolog, hogy sikit (mindig sikit, nem újdonság), de ha be is jut az egyik ujjam, úgy ráharap, hogy beleremeg az egész állkapcsa. Hát ennyit Palika fogtérképéről. Szerintem titokban rég 16 foga van, de nem tudom bizonyitani.