No és végre az utolsó hetünk otthon.

Csütörtökön T. elment Sanyi bához szerelni, mi meg délelőtt a fiúkkal kivonultunk a Szent István Parkba (hová máshová). Hazafelé benéztünk a Póni játékboltba (még hogy otthon minden játék drágább, mint külföldön... ha-ha. no persze. épp úgy, mint az ovi is meg a bölcsi is... nekem neeee...), no szóval vettünk egy mesekockát, egy kis bébijátékot meg két összeszerelhetős repülőt, mert vasárnap vendégségbe voltunk hivatalosak, ahol - velünk együtt - négy család vett részt, gyerekekkel persze és úgy véltük, illik vinni valamit a kicsiknek. (A második összeszerelhetős repcsi meg Petié lett persze...) A játékboltból tovább mentünk a Pozsonyi Pagonyba, vettem két angol nyelvű magyar mesekönyvet, valamire csak jó lesz alapon, majd beugrottunk a Donut Library-ba is és választottunk három isteni fánkot. (Ezek a boltok a park kb 50 méteres körzetében voltak, igy utólag el sem hiszem, őrület.) Nem sokkal miután hazaértünk, megjött Anyu, hozott ebédet (gulyáslevest palacsintával, jajjj), majd miután gyorsan megebédeltünk, elaltattam Palikát és elmentünk Petivel BKV-zni. Először a 75-ös trolira szálltunk fel, amivel elmentünk a Jászaira. Onnan elsétáltunk az Olimpiai Parkba, ahol Peti hintázott kicsit, felmászott a nagy hajóra, majd visszasétáltunk a hidhoz, ahol a 2-es villamosra szálltunk át. A Fővám térig mentünk (közben leugrottunk a Parlamentnél egy fotó erejéig), ahol kipróbáltuk a négyes metrót. A Móricznál szálltunk le (itt történt egy kis incidens: Peti feneke már a Parlamenttől kezdve viszketett, folyton a gatyájában volt a keze, majd mikor ezt megelégeltem, a mozgólépcsőn felfelé igyekezve mondtam neki, hogy majd keresünk egy WC-t és megnézem, mi a pálya, de ő ebből az elejét nem hallotta, úgyhogy amint feljöttünk a metróból, egyszer csak hátranéztem, jön-e utánam és mit látok? ott áll tőlem 5 méterre, a lépcső tetejénél, lehúzott gatyával, lehajolva, a feneke meg világit... Visszaszaladtam érte, magamban röhögve, a valóságban komolyan közöltem vele, hogy ilyet nem csinálunk és felrángattam a nadrágját... Huh. Nem egyszerű egy négy éves élete (sem).) A Móriczon tehát bementünk a Mekibe, mivel azt hittem, csak akkor lehet a mosdókat használni, ha fogyasztunk, vettünk egy McFreeze-t meg egy sajtburgert, majd besurrantunk a klotyóra és ellenőriztük, mi is van Pipi alfelével. (Semmi nem volt, letöröltem neki egy kis bevizezett wc papirral és onnantól jól volt.) A Móriczról a 47-es villamossal a Gellért térig mentünk tovább, ott felsétáltunk a hegyre, csináltunk pár szuper fotót, lefelé engedtem Petit kicsit hintázni, majd visszagyalogoltunk a Gellért térre, ahol sajnos rossz villamosra szálltunk és a Várkert bazárnál kötöttünk ki... Szerencsére gyorsan jött a villamos, visszamentünk hát a térre újra és ezúttal a jó villamosra szállva eljutottunk végre a Deákra. Ott megnéztük az Erzsébet teret, majd lesétáltunk a metróhoz és hazafelé vettük az irányt. A Dózsánál szálltunk le, de mivel épp jött a troli, nem gyalogoltunk haza, hanem szépen a 75-ösre szállva még eltroliztunk a Dráva utcához, hogy kevesebbet kelljen sétálnunk. Mire hazaértünk a Kárpát utcába, Anyuék még nem voltak otthon Pajával, mivel ők a Szent István parkban töltötték a délutánt. A Dunaparton találkoztunk, 5 körül, kissé hullafáradtan. Mivel nem volt otthon kenyér, Palikával elsétáltunk a CBA-ba és rohanvást iparkodtunk vissza a lakáshoz, mert fél 6 körül jöttek Maggiék és haza kellett érnünk. Mikor megjöttek, Anyu lelépett, mi pedig próbáltunk szót váltani négy gyerek ricsajában. (No jó, 2,5, mert Palika hallgatott, megilletődött a tömegtől.) A fiúk szuperül érezték magukat, mi meg jót beszélgettünk, de bevallom, a mai napig azon röhögök magamban, hogy Maggie-t teljesen hidegen hagyta, hogy a kölykök trappolva rohantak szobáról-szobára, én meg már a falat kapartam volna, hogy te jó ég, hát minket kirúgnak innen a szomszédok, hogy dübörögünk - mig mikor Bucka elkezdett buborékot fújni, én fellélegeztem, hogy végre, pár perc csend lesz, de ekkor jött az ukász, hogy hagyja abba, lakásban nem fújunk buborékot. Hiába no, mindannyian mások vagyunk, mindenkit más készit ki hehe. Mivel T. este allergiavizsgálatra ment, fél 10re, egyedül fürdettem, ő meg olyan 11 körül ért haza, hát szuper, jó hosszú napunk volt, na.

Pénteken szokásunkhoz hiven a Szent István Parkban kezdtünk. Pontosabban T és Peti leragadtak focizni a ház mögött, mi meg Palikával elmentünk a Lehel piacra lángosért és ezután gyalogoltunk ki a Szent István Parkba. Ebédre T. hozott valami magyarosat (a parkkal szemben volt egy kis étterem, általában onnan hoztunk kaját), majd miután Palika elaludt, nekivágtam a Kazinczy utcának, hogy megszerezzem az elvégzett tanegységeim angol nyelvű hiteles listáját. Miután felmarkoltam a papirokat az egyetemen (sajnos csak 2003-tól kaptam meg a tanegységeket, mert előtte a pszichológia a BTK-hoz tartozott - ááááá, természetesen miért is lenne egyszerű valami), elszaladtam fodrászhoz, mert már kezdett vészesen hosszú lenni a hajam. Az Erzsébet körúti Csak vágás szalonba mentem (nincs állandó fodrászom, eddig még nem találtam meg az igazit) és bár igen sokat kellett várni, becsülettel végigültem mindenkit, ha már ott voltam és levágattam a hajam. 5re értem haza, rohanva. Nagyi 6 körül jött, bébiszittelni, nekünk ugyanis szinházjegyünk volt estére. (Hohóóó!) A Centrál szinházba mentünk, a Függöny fel cimű darabot néztük meg, ami viccesnek vicces volt, no de azért annyira nem volt frenetikus, mint ahogy vártuk. (Mondjuk sokat dobott volna szerintem az élményen, ha előttünk nem két zsiráf ül, mert igy a szinpad nagy részét nem igazán láttuk... No mindegy. Emellett az is meglehetősen feszélyezett, hogy le akart ragadni a szemem (ciki, nem ciki, néha be-becsuktam a szemeim, egyszerűen hulla fáradt voltam), szóval mondjuk ha nem vágytam volna egy kiadós alvásra jobban, mint a kulturálódásra, akkor tuti jobban tetszett volna a mű.) 11re értünk haza, behullottam az ágyba és könyörögtem, hogy Palika ne 6kor keljen reggel, mert meghalok, de sajnos imáim süket fülekre találtak, hiszen másnap Paletta - csak úgy, mint minden nap, mikor Magyarországon voltunk - megint csak 6kor ébredt, én pedig nagyon kivoltam.

Szombaton délelőtt szokás szerint T. és Peti fociztak, mi meg Palikával piacoztunk (lángos, cukrászsüti kör), majd visszafelé beszaladtunk a CBA-ba inni venni, mert ekkor már igen meleg volt és Pipi nyavalygott, hogy szomjúhozik. (Ha már ott voltunk, vettem magamnak egy bodzás Fantát, hát aaaaa, isteni.) A parkban találkoztunk, miután én kiosztottam az itókákat meg a lángosokat, T. lelépett megnézni a Póni játékboltot meg ebédet venni. Mivel ezen a napon Peti cirkuszba volt hivatalos, T. 2-kor elvitte a Hősökhöz, mert ott találkoztak Nagyival, aki a "nagy" unokáit (értsd Palikát meg Antikát nem) elvitte a Nagycirkuszba. Anyuék 3-kor jöttek hozzánk, előtte a tesóméknál voltak, mikor megjöttek, én úgy véltem, két felnőtt elég Palika álmának őrzéséhez, úgyhogy T. után eredtem trolival. A Hősökön futottunk össze, csináltunk pár szelfit hehehe, majd fél 5kor felszedtük Petit a cirkuszból és hazatroliztunk. Mire hazaértünk, a tesómék már ott voltak nálunk, ez igy volt megbeszélve kérem... (No ezért pl nem jó a nagy korkülönbség: otthonlétünk alatt erre a két órára találkoztunk, pedig a Nyugatinál laknak... És Sebi ugye árpilisi, 4 hónappal fiatalabb csak Palikánál... No mindegy, végülis nem fáj...) Szegény Anyu amúgy kitett magáért, rendelt (!) egy óriási hidegtálat, hogy végre sikerült a találka és sütött is kétfélét... Tökre sajnáltam, hogy ilyenek vagyunk. Komolyan. De a tesóm meg én... Ég és föld. Ha van két különböző karakter a világon, hát mi azok vagyunk. Ami neki fekete, nekem fehér, ami neki egyenes, nekem görbe. Iszonyatosan kétfelé vezet az utunk, pedig egy helyről származunk ugye. Hát ez van. Csak Anyut sajnálom, mondom. (Apu "nem számit", őt hidegen hagyja ez a dolog, neki mindig is én voltam a kedvence, tudom, belőlem akart fiút faragni, nem is értem, miért...)
Vasárnap délelőtt Anyuék újra jöttek hozzánk, mert mindenképp szerettük volna Petit kivinni a Margit szigetre és úgy gondoltuk, Palika nélkül könnyebben menne a dolog. 11 körül trolival és busszal kibumliztunk hát a szigetre (holott egy csónak elég lett volna ugye), majd béreltünk egy elektromos autót, amivel egy órán át randalirozhattunk. (Hát ezért nem volt a kis kirándulásunk Palika-kompatibilis, hiszen a kis disznó nem birta volna ki nyugiban ezt az egy órát és elvész Pipi élménye. Majd jövőre már ő is csatlakozhat, megigértem neki...) A kocsit főleg Peti vezette, roppantul élvezte a csalinkázást, ha legközelebb hazajutunk, akkor is elvisszük autókázni, mert imádta, azóta is emlegeti. Az egy óra elteltével fagyiztunk egyet, elsétáltunk a partra búcsút venni a szigettől, majd hazasétáltunk. Igen, gyalog mentünk haza, a szigetről. Hősök vagyunk, tudom. Ebédre pizzát és gyrost rendeltünk a legközelebbi étteremből, majd miután kicsit ejtőztünk, jött a délutáni program: Apu autójával elmentünk a Leviékhez, grillezni. (Paletta megint otthon maradt, jajj, cink, tudom.) Leviéknél négy család jött össze, összesen hat (és fél) gyerekkel és hát hogy is mondjam, a buli nem sikerült felhőtlenre. A problémát az okozta, hogy az egyik család idősebb lánya (3,5 éves) bizony roppant eleven kis jószág és ez valahogy nem volt kompatibilis Leviék tűrőképességével. Az ő kislányuk szeptemberi, fél éves volt akkor és konkrétan azon kivül, hogy nézegetett, semmit sem csinált. Végig ott ült hol az egyik, hol a másik kezében és ennyi. Tipikus odateszed-ottmarad gyerek hát, aki születése óta úgy alszik el, hogy leteszik és kész, szóval se éjjel, se nappal nem egy high-maintenance kislány, ez nyilvánvaló. (Mondjuk kifejezettem köcsögségnek érzem a Sorstól, hogy ilyen gyerekük van, mert mikor itt voltak Peti 15-16 hónapos korában, mi is megkaptuk, hogy óóóó, hát elrontjuk Pipit, azért ilyen erőszakos / ficergős / sikitozós (emlékszem, azért szóltak be, mert vásárlás alatt Peti természetesen orditott a babakocsiban, hiába adtam neki millió játékot / kaját, egyszerűen ki akart jönni, de ha kivettem, akkor meg elrohant) és már akkor, mindenféle saját gyerek nélkül meggyőződésük volt, hogy a Mi Hibánk, hogy ő ilyen "nehezen kezelhető", mozgékony stb - és erre tessék bakker, milyen természetű gyerekük születik? Szobanövény. Utálom az ilyet.) No szóval a lényeg a lényeg, volt némi feszkó a buliban, mert a vendégkislány őrjöngött, orditott, hangoskodott, parancsolgatott, Levi meg Ági meg pofákat vágtak. Oké, a kiscsaj tényleg elég idegtépő volt, én is szorosabbra fogtam volna nála a gyeplőt, tuti, mert a szülei konkrétan akkor még sem szóltak rá, mikor letaszitotta Petit az egyik székről, az meg csak lesett, hogy WTF, de mig én tudom, hogy az ilyen temperamentumú kislányból sosem lesz tokaszalonna, ők meg voltak győződve róla, hogy kellő odafigyeléssel és jó nevelési elvekkel simán egy órákig megülős gyereket lehetne varázsolni belőle. (Mikor hazaértünk, Levi fel is hivta T-t, hogy ezt kifejtse neki, mi meg csak röhögtünk, nem akartunk ellent mondani neki, minek a konfliktus, de érted... Elég béna volt a szitu.) T. este amúgy nem feküdt le, mert másnap reggel fél 7-re ment alvásmegvonásos EEG-re, ami azt vizsgálta, hogy 24 órás fennlét után produkál-e csúnya tüskéket az agya. (Nem produkált.)
Folyt. köv. hétfőtől