Tádáááám, igen, igen, van cipő. Az úgy volt, hogy reggel busszal bementünk a központba (Palika először buszozott életében babakocsiban, tavaly ilyenkor még hordozóban vittem Booterstown-ba, akkor volt legeslegelőször buszon) és én igencsak káromkodtam, mert a busz a National Gallery után csak az O'Connell végénél állt meg, ami baromi durva, tekintve, hogy én pont a kettő közé akartam menni, de ebben a hülye városban ugye nincs más közlekedési eszköz, szóval nincs olyan, hogy oké, leszállok a National Gallery-nél, átszállok valami másra és az a valami más majd ott lesz le, ahová menni akarok... Eh, hihetetlen, a lényeg, hogy itt kérem gyalogolni kell keményen, mindig, minden körülmények között, macskakövön, esőben, szélben, mindig, mert jobban jársz, mintha a tömegközlekedésre hagyatkozol, az tuti. (Ezért hányok én az otthoni, jaaaaaj, 5 percig nem jött a metró, jaj-jaj, hát ez a világ vége nyafogásoktól, no de nem megyek bele mélyebben, nem részletezem, ez van és kész, semmi sem tökéletes.) No szóval Palikát eltoltam az Arnott's-ba, a Henry street-en, ahol volt ugyan pár gyerekcipő, de mint kiderült, Paja méretében (5,5 H) csak három modell volt. Mivel több cipő közül akartam választani, úgy döntöttem, elsétálunk A Cipőboltba, a Grahams-be, az Exchequer street-en, (mint kiderült, ez valóban A Cipőbolt Irországban, olyan, mint otthon Az Aranypók volt a '80-as években) és bár ott sem volt túl sok cipő Palika lábára, végül kiválasztottam az egyiket, mert semmi kedvem nem volt tovább agyalni, mégis hova facsarodjak, honnan vegyek neki minőségi cipit. (€45 volt amúgy a lábbelicske, €45, észveszejtő) A sikeres vásárlás után átsétáltunk a St Stephen's Green-be, ahol nagyjából évek óta nem jártam és mivel Paja nem igazán mozgott a délelőtt során, úgy döntöttem, engedélyezek magunknak egy kis játszózást. Mivel szép volt az idő és a buszmegállónk a parktól messzebb lett volna, mint maga a házunk, nem szálltunk buszra hazafelé, hanem fél óra alatt szépen hazasétáltunk.

Ebéd után a futár meghozta a Debenhams-ból a szandit, épp időben, mert amint elment a futár, indulhattunk is Pipiért az oviba. T. 3 felé jött meg a munkából, ekkor - mivel még mindig szép idő volt és volt egy 28-ig érvényes 2 for 1 voucherem az állatkertbe - Petit összeszedtem és eldugóztunk a Phoenix Parkba. Nem sokat, másfél-két órát töltöttünk az állatok között, de azt kell mondjam, Peti most élvezte legjobban az állatkertezést (most voltunk kb negyedszer vagy ötödször itt). A nézelődés mellett jégkrémeztünk és homokozott is, hazafelé pedig még kikönyörgött magának egy adag popcorn-t, ami mellé én kaptam egy white coffee-t is és rájöttem, hogy tulképp én a white coffee-t szeretem és nem is a latte-t, mint eddig hittem. Fél 7 körül értünk haza, hiába, jó ez a SAHM lét, hétköznapi állatkert, hát nem remek?