Teeny-weeny dolgok:

• Már rég le akartam jegyezni, hogy otthon megdöbbentően sok az egy gyerekes család. Valószinűleg már elszokott a szemem a három fős családmodelltől, ezért tűnt fel nagyon, meg persze az is elő fordulhat, hogy hülye vagyok, egyszerűen a másik / többi gyereket épp otthon hagyták a szülők, mikor kimentek sétálni mondjuk a Városligetbe (hiszen mi is főleg úgy mászkáltunk ugye, hogy Palika otthon maradt), no de ettől függetlenül is rengeteg hármast láttunk... A fiatalabb szülők amúgy nem is érdekesek, mivel náluk még jöhet baba, de ahol a szülők már bőven 50 fele jártak és mellettük egyetlen kamasz fiú vagy -lány ballagott, hát náluk ugye már valószinűtlenebb, hogy bővül a család. Nincs ezzel semmi baj, nem azért irom, csak meglepő volt, hiszen Dublinban a két gyerek a minimum az idősödő szülők mellett, de nem ritka a négy vagy öt gyerekes család sem. Az irek eszerint dugnak. Érdekes ez a hagyománytisztelet. (És nem kapnak milliókat a gyerekek után, a családi pótlék-szerűség €130 és nem nő exponenciálisan a gyerekek számával, mi kettőre €260-at kapunk... GYES nincs, az óvodai, bölcsődei részt pedig már elemeztem párszor.) 
• Szar minden este úgy lefeküdni, hogy előtte fél-egy órát az epilepsziáról olvasok. Bonyolult ez az egész ügy, nem tiszta a diagnózis még most sem, egy biztos: eddig két epilepsziás (grand-mal) rohamban volt T-nek része, de ez olyan rovar-bogár betegség: nem minden epilepsziás roham oka az epilepszia betegség, de minden epilepsziás betegnek vannak rohamai. (Természetesen a rohamok is többfélék lehetnek, vannak pl sima kis kiesések is, amik nem járnak eszméletvesztéssel és hogy még kaotikusabb legyen a dolog, T. rohamai nem is "egyszerű" grand-mal rohamok voltak, hiszen azok hirtelen jönnek (2-5 perccel a roham előtt érzik meg általában az emberek, hogy no, jön valami - nála ugye jóval hosszabb volt a bevezető fázis, fél-egy nap(!) és mindkétszer nagyon furcsa melléktünetei voltak, amik nem jellemzőek az epilepsziára) és legtöbbször a betegek tudata pár perc (no jó, fél óra) után kitisztul, ő viszont nem jött ki magától a dologból, ezért altatták el, kétszer, hogy ne legyen ön- és közveszélyes azzal, hogy nem önmaga... Ez utóbbi tünet arra utal (a net alapján), hogy status epileptikus-szal állunk szemben, ami a legdurvább, ami csak lehet a rohamok közül, de ezt még soha senki nem mondta igy ki, se az ir, se a magyar neurológusok, én pedig egyszerűen nem hiszem el, hogy az orvosok közül, akik kezén T. eddig átment, még egyiknek sem jutott volna ez a nyilvánvaló diagnózis az eszébe... Szóval kérem, igy állunk. Lóf*szt sem tud még az orvostudomány. (Mellesleg elképesztő, hogy az elmúlt egy évben hány és hány hasonló esetről hallottunk... Nagyon durva, hogy az ember azt hiszi, hogy az ő köreit nem érintheti az epilepszia és közben hahhh, dehogynem. Baromi sok epilepsziás ember él közöttünk, csak a betegség rossz pr-ja miatt nem kerülnek nyilvánosságra az esetek. Meg természetesen egy epilepsziát könnyebb elhallgatni, mint egy daganatos megbetegedést... De ha egyszer kinyilik Pandora szelencéje (= elkezdesz a témáról beszélgetni), kiderül, hogy ja, hát xy-nak és z-nek is volt már rohama legalább egyszer. Brutális.)