Belevágtunk hát az utolsó hétbe, amit Peti a Gatewayben tölt. Vérzik a szivem, annyira szerettem ezt az ovit és tudom, hogy Peti is szeretett ide járni: egyszer, egyetlen egyszer sem sirt, hogy jaj, ne hagyjam itt, itt nőtt nagyfiúvá, itt kezdett el angolul beszélni, na. Egy vigaszom van, hogy ha maradunk itt, jövő szeptemberben Palika ugyanitt kezdhet, szóval csak egy évet kell kibirnunk Elaine, Kate és Jennifer meg a többiek nélkül... (És Peti majd milyen büszkén fog jönni Palikáért... Nagy iskolásként... Ja, és ami a vicces, lehet, hogy Palika együtt fog járni Hugo meg Christian öccsével. Mókás.)
No tehát ma hétfő volt és csak a rend kedvéért: délelőtt a Pandában voltunk Krisztiékkel, délután pedig Christianékkel találkoztunk a Sandymount Green-nél és mig mi Maruval beszélgettünk, a fiúk a virágágyás földjében fetrengtek, hiszen mint tudjuk, Dublinban nem divat a homokozó... Hmmm. Az igazat megvallva kissé elegem van a társadalmi életből. Csendet, rendet, nyugit akarok. Most.