Oldalak

2015. június 15., hétfő

Elmarad a ma délutáni programunk (szipp, a rég várt sütögetés Lindusék kertjében, sziiiipppp), igy sütisütés helyett (tegnap este 11kor kidőltem, egyszerűen nem volt erőm tovább fenn maradni, szóval nem is sütöttem - még szerencse) összedobálom inkább, mi volt az elmúlt napokban.

Csütörtökön ugye Lorcan buli, pénteken pedig Céges Summer Party. Mivel T. nem akart menni, én viszont Peti miatt igen, T. inkább ideszervezte a babysittert, hogy mig ő vigyáz a két fiúra, mi lelépünk beszélgetni meg kávézni és szépen csendben eltelik a délután anélkül, hogy jópofiznia kéne, whatever. A beszélgetés, kávézás meg is volt, beültünk az Insomniába a Baggot Streeten, ettünk, ittunk, tervezgettük az életünket, a kölkök meg otthon, de mikor hazaértünk 6 körül, nagyon megsajnáltuk Petit, hogy kihagyja az évi egy darab kerti partyját, igy fogtam magam (én!) és jól elvittem a buliba mégis, T. meg maradt otthon Palettával, ha már ennyire antiszoc... (Még jó, hogy van Palika, volt indok, miért marad otthon.) No szóval bár kicsit aggódtam, bejutunk-e (Peti:" Ha nem jutunk be, sirni fogok"...) szerencsére sikerült blazirt arccal átmennem a security-n, senki sem kérdezte a bejáratnál, hogy melyik osztályon dolgozom, tulképp senki észre sem vette, hogy itt valami nem stimmel, én nem tartozom közéjük, hiszen volt wrist band-em, azzal lazán beengedtek, mázlink volt, na. A gyerekek csak 8ig maradhattak, igy összesen 1,5 órát buliztunk Pipivel, de ebből legalább 45 percet sorban álltunk gumicukorért meg fagyiért. (Lett volna valami kaja is, de miután 10 perc alatt sehová sem moccant a kaja sor, feladtuk.) Az ingyen édesség és vacsora mellett voltak a gyerekeknek ugrálóvárak, ügyességi vetélkedők, kreativ sátor és természetesen lufihajtogatás. (A felnőtt dolgokat nem is néztem, haha.) Mi (vagyis Peti) főleg az ugrálóvárakban múlattuk az időt. Meg kell mondjam, jó volt látni, hogy ez a kis bolha együtt őrültködött a többi vadszamárral, mert egyébként sajnos hajlamos a begubózásra, nagy társaságban nem egy laza gyerek, ez van, igy jártunk. Az este legviccesebb momentuma amúgy kétségkivül az volt, mikor az egyik várnál egy kislány Petire kiabált, hogy Hi Peter!, én meg csak pislogtam, hogy WTF, de mint kiderült, a kislány Ivana volt, Peti ovistársa, hát ja, kicsi a világ. (Mellesleg marha nagy, hogy engem senki sem ismert a buliban, őt meg igen... No mindegy.) Negyed 9 körül értünk haza, hulla fáradtan, de nem érhetett véget a nap, hiszen beigértem, hogy a szombati magyar ovis évzáróra viszek sós sütit és azt még meg kellett sütni... (Illetve be kellett csomiznom Alice ajándékát, elő kellett készitenem a terepet, hogy másnap otthon hagyhassam Palikát T-vel, ki kellett néznem, hol is lesz az évzáró, a szülinapi buli stb stb stb) Éjfél után kerültem ágyba, meglehetősen döglött állapotban.
A party-n lőttem pár képet, igy bulizunk mink:


Folyt. köv a hétvégével. 

6 megjegyzés:

  1. Ez olyan ismerős! Én kb senkit nem ismerek az oviban a szülők közül, meg a gyerekek közül, mert a korosztályombeli barátnőim közül én szültem először... de a lányomat ismeri a fél város... :-P

    VálaszTörlés
  2. :D Jó már tudni, hogy Dublinban vannak ismerőseink, akikkel csak úgy egymásra köszönünk... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy nekünk is voltak Kouroun, de ott vadidegenek is köszönnek egymásnak az utcán. Ott ez nem gáz. Ha valakire, aki szembe jön 3 s-nál tovább nézel, akkor ott már illik köszönni, vagy, ha szimpi, vagy akármi...
      De amúgy ott is viczes volt, mikor a patikában, supermarketben köszöngettek a fehér anyukák Janinak, ő meg kapkodta a fejét, míg ki nem derült, hogy a vele lévő Vadpuna miatt ismerik és ovistársak anyukái. (Az meg hót ciki volt, hogy mindenki tudta a lányunk nevét, de mi szinte senkit nem. :-( Aztán egy csoportkép után, amin nevek is voltak, nekiláttam biflázni... )

      Törlés
    2. Mi mindig megállapitjuk, hogy az irek nem egy éles eszű népség (ciki, nem ciki, ez van, T. rengeteg irrel dolgozik és mindig mondja, hogy egy igazán okossal sem találkozott még - nem olyanok, mint az északiak vagy a németek vagy akár a magyarok, bár tudom, nem illik általánositani), no szóval ennek ellenére a névmemóriájuk brilliáns. Az oviban, a játszóházakban kb mindenkit nevükön szólitanak, a szülőket, tesókat is. o.O Tök ciki, mert az én névmemóriám borzasztó (arcban vagyok erős, névben nem) és sokszor még azoknak is elfelejtem a nevét, akik fontosak, nem hogy a többiekét... :D

      Törlés
    3. Szerintem valahogy specializálódik az emberek memóriája. Példa: az ilyen kis falvakban élő magyarok is fb-memóriával bírnak - én így hívom - , ami számomra döbbenetes: tudják, hogy ki kicsoda és kinek a kicsodája és kivel kavart mettől meddig. Évekre visszamenőleg. Egy hálózat és családfarendszer. Amúgy általában nem lángelmék, de ezt a szövevényt simán raktározza az agyuk baffus.

      Törlés
    4. Vagy annyira uncsi és üres az élet, hogy nincs min agyalni, pletykálni és fenn marad minden. :D :P

      Törlés