Szóval a hétvége.

Szombaton a magyar ovis évzárón kezdtünk. Előtte kissé felhúztam magam, mert megigértem egy csajnak, hogy elviszem őt meg a fiát Baldoyle-ba, ne kelljen buszozniuk és bakker késtek. Az úgy volt, hogy én hülye, azt is felajánlottam, hogy házhoz megyek, ne kelljen hozzánk eljönniük reggel - és ehhez képest, a megbeszélt időpont előtt 6 perccel kapok egy sms-t, hogy bocsi, késni fognak, mert nem tudott reggel felkelni... Hát bazmeg. Mi 9.45 helyett már 9.40-re ott voltunk a házuk előtt, ők meg 10 előtt két perccel jöttek le. Nem sok az a 15 perc késés, nem arról van szó, de egyszerűen nem értem, hogy lehet valaki ilyen... Hát basszus, húzzon fel három órát / telefont és vakarja ki a seggét az ágyból időben, ha egyszer valakitől szivességet kér, de most nem? Mi persze úgy készültünk otthon, mint az őrült, Petivel meg T-vel ezerszer összevesztem, hogy időben odaérjünk, kezem-lábam törtem, nehogy késsünk és erre fel tessék. A legjobb, hogy azt mondta, azért késett, mert tegnap este nem feküdt le időben, mert az óvónőknek szánt albumot rendezgette - ehhez képest az egész műsor alatt, 10.30-tól 12.30-ig azt ragasztgatta a terem sarkában. Akkor mégis mi van? Eh, komolyan, ilyennel úgy el tudják vágni magukat nálam emberek, hogy hihetetlen. No mindegy, leszarom, ezentúl nem barátkozunk, pont, no nem mintha eddig puszipajtások lettünk volna, de érted. (Ja és akkor arról még nem beszéltem, hogy Peti sem szereti a kissrácot, mert totál zakkant, útközben ezerszer kikapcsolta magát és még ő parancsolgatott Petinek, mikor húzza fel vagy le az ablakot. Hát anyád.) Szóval visszatérve az évzáróra, fél 11re mentünk, mi fél 1-ig maradtunk, bár elvileg 2ig tartott a muri, de Peti úgy be volt sózva, hogy fél 1ig is alig húztuk ki. Az ovisok műsorával kezdtünk, ami aranyos volt, (felvettem videóra is, hogy meg tudjam mutatni T-nek meg a nagyszülőknek), majd jöttek az iskolások, akiknek valami botrány volt az előadásuk, mert nem volt mikrofon és senki egy büdös szót nem hallott, mégis mi az isten folyik a szinpadon. Totál gáz volt az egész, a szülők morogtak, zúgolódtak, én meg csendben örültem, hogy legalább az ovis műsor jó volt, azt valahogy lehetett hallani. A két műsor után némi technikai szünet következett, majd a gyerekek egyesével megkapták az ajándékkönyveiket (az ovisoknak a Leszel a barátom? cimű könyv járt a foglalkoztató füzettel együtt, az iskolások a kissé magyarázatra szoruló Otthonunk, Magyarország-ot vehették át, ha jól láttam). Mivel Peti itt már eléggé bestresszelt, hogy unja a banánt, az óvónők köszöntését már nem vártuk meg, sőt, a tortázást is kihagytuk... 3/4 1 körül indultunk el, hát szép volt, jó volt, ennyi volt ez a magyar ovi sajnos.

Mivel Alice bulija 1kor kezdődött, haza már nem mentünk ebédelni, igy is fél 2 volt, mire beestünk hozzájuk. (Mókás volt, Peti a csomagtartóban ülve öltözött át, hogy ne már csiniben ugráljon meg partyzzon...) Alice-ék amúgy a nagy Tesco mellett laknak egy óriási kastélyban (oké, nem kastélyban, de a magamfajta proligyereknek leesett az álla a házuk gazdagsága láttán, atyaisten, hát elképesztő, hogy egyeseknek mennyi pénze van), úgyhogy mivel ott lehetett hagyni a kölyköket, elmentem vásárolni a Tesco-ba, úgyis kellett ez-az. Mikor végeztem a vásárlással, beültem a szemközti kávézóba, hogy végre egyek valamit a reggeli két szem kekszem óta, majd miután letelepedtem, egy perc múlva hivott Maru, hogy ő is itt van, találkozzunk és üssük el együtt az időt, ha már várnunk kell a gyerekekre. 3 körül mentünk vissza a fiúkért a buliba, ők persze alig akartak eljönni, hiába, volt trambulin, ugrálóvár, vizipisztoly, bejárónő, festmények a falon, miegymás. Pipivel fél 4re értünk haza, ekkor megebédeltünk, majd mivel meccs volt (ir-skót) és olyan hangzavar, hogy majd' meghaltunk (egy hülye helikopter folyton körözött felettünk, az utcán lépni nem lehetett a tömegtől, akik persze orditoztak, sipoltak, fütyültek stb), ezért hogy Paletta ne pörögjön túl teljesen, fogtam magam és elvittem Mr Mázlistát a Poolbegre tengert szagolni. (Peti otthon maradt T-vel palacsintát sütni.) 6 körül értünk haza, vacsi, fürdetés, altatás, ágyba hullás.
Vasárnap napsütéses napra keltünk, úgyhogy én, a Naiv, Petire rövidnadrágot parancsoltam, (szombat délután kifejezetten meleg volt, jól esett a rövidujjas felső, nem kellett még pulcsi sem, hurrá) de mikor kiszagoltunk az erkélyre, rájöttünk, hogy parasztvakitás az egész, 15 foknál nincs több és a szél is fúj, tehát öltözhetett át: póló, pulcsi, széldzseki, hogy rohadna meg ez a hideg. Mivel Peti kedvenc magyar óvónője szerdán utazik el az országból (Ausztriába költöznek, közelebb Magyarországhoz), volt egy kis búcsú piknik a tiszteletére a Phoenix Parkban, úgyhogy adott volt a program: ott játszóztunk és piknikeltünk a többiekkel délelőtt. Hazafelé a parkból beugrottunk a magyar boltba, majd mikor hazaértünk, jött a hir, hogy Eszter beteg, igy elmarad a délutánra tervezett sütögetés (áttettük 27-re, ezt még be kell irnom a naptárba, sűrű ez a június nagyon, utána meg megyünk is haza, juhúúúú). A BBQ helyett tehát egyszerűbb program várt minket délután: kisétáltunk a Herbert Parkba és labdáztunk, frizbiztünk, szaladgáltunk és versenyt futottunk. (Illetve én szidtam a hideget, de ez már-már állandó, meg sem kéne emlitenem asszem...)
Ennyi volt hát a hétvége, aktiv, rohangászós, szórakozós. Soha rosszabbat!