Gyorsan a hétvégéről, Palika alszik, Peti Lego-zik, én még / már nem pakolok...

Hajam!! Botrány!!

Szombaton délelőtt kimentünk Bray-be. Jól indult a nap, fagyiztunk, andalogtunk, elvoltunk, de aztán lementünk a partra és ott Peti az első féltégla nagyságú kő eldobásakor sikeresen eltalálta T.-t nagyjából 2 méterről, úgyhogy innentől azon paráztunk, vajon eltört-e vagy megrepedt-e a térde vagy most mi van. (Amúgy is olyan rossz kedvem volt a szép idő ellenére is, már csak egy ilyen baleset kellett, de tényleg...) T. bicegése ellenére délután sem pihentünk amúgy, mert hivatalosak voltunk Eszterékhez és igy Palika alvása után nekivágtunk Blanchardstown-nak.
Elvileg az volt a célunk, hogy az ir nyárban grillezzünk végre (már ezer éve tervezgettük), végül a grillezés sikerült is, de az idő nem volt a legjobb: öt percig esett, öt percig nem, öt percig esett, öt percig nem és ez igy, egészen estig. A zord időjárás ellenére egész sokáig maradtunk, negyed 9 volt, mire hazaértünk, mert a gyerekek jól elvoltak és mi is jót beszélgettünk - hol kinn az udvaron, hol benn a házban.
Vasárnap délelőtt a Nutgrove-ban kezdtünk, mert úgy döntöttünk, hogy előre hozzuk a két fiú névnapját és meg kellett venni Peti hőn áhitott ajándékát, egy Lego-t. Amig T. elment átvenni a játékot, mi a közeli Loreto parkban játszóztunk (amikor T. kiszállt a pirosnál, Peti totálisan megőrült: kikötötte magát, előremászott mellém és kinyitotta az ajtót, hogy ő még szeretne mondani valamit T-nek és hiába orditottam rá, hogy fejezze be, csukja be az ajtót és húzzon hátra, csak ült ott és majdnem kiesett a kocsiból, én meg azt hittem, megölöm - nem értem, miért csinál mostanság ilyeneket, mint aki nem normális, eddig teljesen megbizható, békés életet élt, most mintha keresné a veszélyt - agybajt kapok tőle, mert elég nekem Palikát naponta ezerszer megmenteni különböző életveszélyes helyzetekből*, arra már igazán nincs szükségem, hogy Peti is ilyen önveszélyes legyen). No szóval egy kis játszózás, egy kis vásárlás, majd haza. Amig Palika aludt, Pipi Legozott, majd mikor Paja felkelt, őt is felköszöntöttük (kapott egy kulcsos formabedobót, nagyon izgi) és jött a szokásos vasárnap délutáni muri: Petiék itthon takaritottak, én pedig Pajával vásároltam a stillorgan-i Lidl-ben.
Ma délelőtt jött Christian (agybajt kaptam, elegem van, kész vagyok, kislányokat szeretnék, aranyos, szép ruhájú, csendes, nem vad kislányokat), délután pedig lehet, hogy kinézünk a sandymount-i beach-re homokozni kicsit és elbúcsúzni a várostól.(Mondjuk legszivesebben itthon maradnék és pakolnék, mert már most stresszelek, hogy fogunk beférni, de jó lenne, ha kinn is lennénk kicsit, ha már a délelőttöt benn töltöttük...)          

* Mindig csodálkozva olvastam a veszélyes életet élő gyerekek sztorijait, no úgy tűnik, Palikával kihúztam a tutit, egyszerűen olyan, mint egy mini-kaszkadőr, komolyan mondom, hogy tiz percenként kerül életveszélyes helyzetbe, folyton leesik valahonnan (igy frankón az ágyról, székről, fejjel előre), folyton kinyit és megeszik minden szájba nem illő dolgot, lefújja magát tisztitó spray-el, belekóstol a tusfürdőbe stb stb stb. Peti soha nem csinált olyanokat, mint ez a kis átokfajzat. Ő egy könyvet nem szakitott el, nem firkált össze, Palikától a könyveket dugni kell, mint a lopott biciklit, mert egy másodperc alatt képes miszlikre tépni bármit. Titokban már Rontó Pálnak hivom, mert amihez ő hozzáér, annak reszeltek. Nehéz időket élünk, na.